Fantasztikusan nagy sztárparádé! A történet a közepesnél valamivel jobb, de a színészek… Van benne egy szerelmi háromszög: férj, feleség és egy gigolónak csúfolt szerelmes férfi, aki meg akarja szöktetni a feleséget. A háromszög három oldala: E. Tayl... Többor, akit az ital mai szemmel nézve egy kissé már moletté változtatott, de azért még csodálatos a dekoltázsa, a férfias R. Burton, aki szerintem magasan a legjobb színészi teljesítményt nyújtotta és a szépfiú: L. Jourdan. Történetük eléggé melodramatikus, de győz a házastársi hűség. Egy másik párhuzamos történet: egy sikeres self-sade man traktorgyáros (Rod Taylor) a csőd szélére jut, de a titkárnője (Maggie Smith, a mostani filmjeihez képest nagyon jól néz ki, kár, hogy az öregség ennyire átformálta, de a szerepét akkor is, most is remekül alakította) segít rajta. Van aztán egy világhírű filmrendező (Orson Welles) és a pillanatnyi „üdvöskéje”, akit az adóelkerülés miatt kénytelen-kelletlen feleségül kell vennie. A vígjátéki elemekért Margaret Rutherford volt a felelős, aki Brighton hercegnő szerepét kapta, alakítása a színjátszás csúcsa. Ő az, aki a Christie-adaptációkban Miss Marple alakját öltötte magára, a krimikirálynő is pont ilyennek képzelhette el a nyomozó vénkisasszonyt. A film a régi iskola kedvelőinek felhőtlen két órás szórakozást nyújt, amelyről a sztárokon túl a rendező, Anthony Asquith gondoskodott. A film zenéjét a három alkalommal is Oscart-t nyert Rózsa Miklós komponálta.
