1899. november 22-én született az Egyesült Államok Indiana államában, Bloomington városban. Amerikai zeneszerző, zongorista, színész és énekes volt. Szegényes, rossz körülmények között nőtt fel. Apja segédmunkás volt, és a családdal folyton költözött az újabb munkák miatt. De a család központja továbbra is Bloomington maradt, ahol édesanyjának, Lidának volt egy zongorája, így további bevételhez jutott mozikban és egyetemi táncbálokon játszva. Carmichael saját bevallása szerint a ragtime... Több
1899. november 22-én született az Egyesült Államok Indiana államában, Bloomington városban. Amerikai zeneszerző, zongorista, színész és énekes volt. Szegényes, rossz körülmények között nőtt fel. Apja segédmunkás volt, és a családdal folyton költözött az újabb munkák miatt. De a család központja továbbra is Bloomington maradt, ahol édesanyjának, Lidának volt egy zongorája, így további bevételhez jutott mozikban és egyetemi táncbálokon játszva. Carmichael saját bevallása szerint a ragtime (amerikai néger tánczenei stílus) volt az altatódala kisgyerekként.
1920-tól jogot tanult az Indiana University Bloomingtonban, de a saját zenekarában is játszott (Carmichaels Collegians). A jazz-láz aztán teljesen elárasztotta, miután 1919-ben Indianapolisba érkezett, ahová a család 1916-ban költözött. Ott hallotta fellépni a Louie Jordan bandát, akik teljesen elvarázsolták. 1916-ban Reginald DuValle zongoraművész improvizációra tanította. Fordulópont volt az életében, amikor 1922-ben meghallotta Bix Beiderbecket, aki arra bíztatta, hogy szedje össze magát, és közeli barátokká váltak. 1926-ban szerzett jogi diplomát, majd rövid ideig ügyvédként dolgozott a floridai West Palm Beach-en.
Csak kisebb sikert ért el a „Washboard Blues”-szal (amelyet a „Whiteman” zenekar játszott 1927-ben) és a „Riverboat Shuffle”-vel (Carmichael kezdetben „freewheeling”-nek hívta), amelyet Beiderbeckének írt, ezért 1929-ben New Yorkban próbált szerencsét, ahol kezdetben a Wall Streeten dolgozott brókerként. Az áttörés 1930-ban következett be, amikor az olyan jazz-nagyok, mint Duke Ellington, Louis Armstrong és a Dorsey testvérek felvették az általa komponált „Georgia My Mind”, „Lazy River” és „Rockin 'Chair” című dalokat (és természetesen a „Stardust” dalt, amelyet együttesével 1927-ben adtak elő először ). Az 1930-as években sztár lett számos, az akkor vezető Victor kiadó felvételével. Összeállt Johnny Mercer szövegíróval, és 1933-ban mindketten nagy sikert arattak a „Lazy Bones” című slágerrel.
1936-ban Hollywoodba ment, ahol olyan filmekben is szerepelt, mint az 1942-es „Szegények és gazdagok” Lauren Bacall és Humprey Bogart főszereplésével, melyben zongoristát alakított. Majd az 1946-os, „Életünk legszebb évei” című filmben is kapott szerepet. 1946-ban három slágere volt az amerikai Top4-ben, és megkapta a saját rádióműsorát, majd ebben az évben játszott a drámai „Canyon Passage” című filmben, ahol az általa és Jack Brooks által írt dal, az „Ole Buttermilk Sky” Oscar-jelölést kapott.
1951-ben Oscar-díjat nyert a Mercerrel az „In the Cool, Cool, Cool of the Evening” című dalért. Szintén 1951-ben Nagy-Britanniában volt egy nagy slágere „My Resistance Is Low” címmel, mely a zenei listák első helyére került. Majd 1959 és 1960 között saját tévéműsora volt „The Saturday night” címmel. Eközben a Laramie western tévésorozatban is játszott. Folytatta a dalszerzést. 1971-ben kiadott egy gyerekdalos könyvet (Hoagy Carmichael Music Shop), golfozott és érméket gyűjtött.
1936-ben nősült meg, házassága 1955-ig tartott Ruth Meinardittel, akitől két fia született. 1939-ben Mercellel megpróbálkoztak a musicalírással is, de nem igazán értek el benne látványos sikereket. 1950-ben emlékfilmet készítettek barátja, Bix Beiderbecke életéről, aki 1931-ben hunyt el, ebben a filmben Carmichael is szerepet kapott. 1981-ben hunyt el szívrohamban a Rancho Mirage-i Eisenhower Medical Centerben.
(Crystaldeer)
