Ráday Imre

1

A harmincas évek egyik legnagyobb hazai filmsztárja eredetileg festőnek készült. Fel is vették az Iparművészeti Főiskolára, de hamarosan önkritikát gyakorolt. Jó döntés volt, hiszen oly magabiztosan hozta - először mint berlini, majd mint budapesti filmszínész - a kor férfiideáljait, a hódító úrifiúkat.

Az átállás a hangosfilmre meg se kottyant neki: hangja, melyet először az 1932-ben bemutatott Csókolj meg, édes! című filmben hallhatott a nagyközönség, csak növelte népszerűségét a gyengébb nem körében. A kor megannyi nagy sikere (Címzett ismeretlen, 1935, A kölcsönkért kastély, 1937, A hölgy egy kissé bogaras, 1938) és egy sajnálatos, de jellemző incidense fűződik a nevéhez: a Hunyadi Sándor darabjából készült, Ráday főszereplésével bemutatott Lovagias ügy (1937) című film premierjét szélsőjobboldali tüntetők zavarták meg.

Később a zsidótörvények leparancsolták a színpadról és a vászonról is Rádayt. Rövid hollandiai emigráció után hazatért a háborús üldöztetést követően. Később csak nagypapa szerepekben tűnt fel a Dollárpapában (1956) és a Felfelé a lejtőnben (1957). Kései filmszerepei közül a A Lila akácban alkotott maradandót.