Ira Marvin Levin 1929. augusztus 27-én született New York Manhattan kerületében. Édesapja Charles Levin játékimportőr volt. Egyetemi tanulmányait részben az Iowa állambeli Drake University-ben (Des Moines), részben a New-Yorki Egyetemen végezte. Filozófiát, valamint angol nyelv és irodalmat tanult, 1950-ben diplomázott.
Az egyetem után forgatókönyveket írt a rádió és a televízió számára. Első sikeres és közismertté vált munkája az ötvenes évek elején papírra vetett „Nincs idő az őrmesterekre” című írása, amely egy az amerikai légierőbe besorozott egyszerű vidéki fiúról szól. A darabot 1958-ban meg is filmesítették, hasonlóan az ezt követő szinte minden művéhez.
1953-ban jelent meg a „A Kiss Before Dying” (magyar címe:„Halálcsók”) című thrillerje, amelyet két alkalommal is filmvászonra alkalmaztak. Az elsőt 1956-ban Gerd Oswald rendezte, Robert Wagner és Joanne Woodward szereplésével. A második 1991-ben készült, főszereplők: Matt Dillon, kettős szerepben Sean Young és az apa Max von Sydow volt.
Rendezője James Dearden. A történet arról szól, hogy egy fiatalember vagyonos szeretne lenni, ezért egy nagyon gazdag lányba „szeret” bele, de bizonyos körülmények miatt megöli. A lány testvére deríti ki az igazságot. 1953-1955 között katona volt, az Egyesült Államok hadserege jelzőtisztjeként szolgált.
1967 jelentős dátum Levin életében. Ekkor jelent meg a talán legsikeresebb könyve, a „Rosemary’s Baby” („Rosemary gyermeke”), amelyet egy éven belül Roman Polanski filmesített meg. A film a modern horror egyik alapműve amely Mia Farrow nagy kiugrását jelentette.
Az alakításában megjelenített hősnő a szomszédok, a Castevet házaspár közreműködésével megszüli a Sátán gyermekét. 1969-ben Ruth Gordon, a szomszédasszony, Minnie szerepében Oscar-díjat kapott. A film hátborzongató érdekessége, hogy jórészt abban a Dakota házban forgatták, amely előtt néhány évvel később John Lennont meggyilkolták. A szerző a könyv folytatását is megírta, a címe: „Rosemary fia” (1997).
1970-ben adták ki a „Stepfordi feleségek” című könyvét, amelynek szintén két filmfeldolgozása van. Az első adaptáció 1975-ben készült, Bryan Forbes rendezésében. Nehéz eldönteni a műfaját, van benne melodráma, thriller és horror is. A második 2004-ben készült Frank Oz rendezésében. Kiemelkedően jó szereplője Nicole Kidman.
1976-os megjelenésű a „Brazíliai fiúk” című könyve, amely magyar fordításban először a sajnos már nagyon régen megszűnt Rakéta Regényújságban (1974–1994 között) jelent meg. A filmváltozata 1978-ban készült el. A történet szerint a hírhedt Mengele sikerrel folytatta klónozási kísérleteit. Két ragyogó szereplőt kell kiemelni, a nácivadász Liebermann szerepében Laurence Olivier még a hangját is megváltoztatta, Mengele alakítója pedig – kevés negatív szerepeinek egyike – Gregory Peck.
A kísérőzenét a nagyszerű Jerry Goldsmith komponálta. Franklin J. Schaffner utolsó jelentősebb filmje. Sok negatív kritika érte az 1991-es „Sliver” című könyvét, az 1993-as Phillip Noyce rendezte filmről nem is szólva. Valódi értéke viszont a két főszereplő, Sharon Stone és William Baldwin játéka. Miattuk érdemes megnézni a filmet.
Levin színdarabokat is írt, a legnépszerűbb az 1978-as „Halálcsapda”, amely a leghosszabb ideig futó thrillerkomédia volt a Broadwayn. Filmváltozata 1982-ben készült, Sidney Lumet rendezésében. Főszereplői Michael Caine és az egykori Superman, Christopher Reeve. Ira Levin 2007. november 12-én , manhattani otthonában, 78 éves korában szívrohamban halt meg.
Az író nagy tisztelője a „horror-király” Stephen King így méltatta: „Ő a feszültség-regények svájci óramestere, akinek műveihez képest a mi alkotásaink filléres óráknak tűnnek”.
(Berto49)
