Az angol direktor, író és producer, John Boorman 1933. január 18-án született a Surrey megyében található Sheppertonban Ivy és George Boorman gyermekeként. Bár a családja nem volt római katolikus, mégis egy egyházi iskolában végezte a középiskolát, nevezetesen a Salesian Schoolban. Az ’50-es évek végén ruhatisztítóként, majd újságíróként kezdett dolgozni, majd helyi tv-stúdiókban kapott munkát. Kezdetben két sorozat egy-két epizódjának volt a rendezője és producere, majd 1962-ben a BBC bristoli stúdiójának a vezetője lett, s ugyanebben az évben rendezte meg első filmjét, a The Concrete Visiont.
3 tv-s dokumentumsorozat rendezés után 1965-ben jött ki az újabb filmje, Catch US If You Can címmel (a film a... TöbbAz angol direktor, író és producer, John Boorman 1933. január 18-án született a Surrey megyében található Sheppertonban Ivy és George Boorman gyermekeként. Bár a családja nem volt római katolikus, mégis egy egyházi iskolában végezte a középiskolát, nevezetesen a Salesian Schoolban. Az ’50-es évek végén ruhatisztítóként, majd újságíróként kezdett dolgozni, majd helyi tv-stúdiókban kapott munkát. Kezdetben két sorozat egy-két epizódjának volt a rendezője és producere, majd 1962-ben a BBC bristoli stúdiójának a vezetője lett, s ugyanebben az évben rendezte meg első filmjét, a The Concrete Visiont.
3 tv-s dokumentumsorozat rendezés után 1965-ben jött ki az újabb filmje, Catch US If You Can címmel (a film a Beatlesről szóló Egy nehéz nap éjszakáját utánozta, csak a Dave Clark Five-val). A kedvező kritika hatására Boorman Hollywoodba ment, és az első Amerikában rendezett filmjét, amelynek címe A játéknak vége volt, 1967-ben mutatták be, amelyet egy évvel később a Pokol a Csendes-óceánon követett (mindkét filmben Lee Marvin játszotta a főszerepet). 1970-ben visszament Angliába, s ott készítette el Az utolsó Leó című filmjét, amelyért Cannes-ban a legjobb rendezőnek járó díjat is megkapta. Két évvel később volt a premierje az egyik legismertebb filmjének, a Gyilkos túrának, amely az év egyik kasszasikere volt, s három kategóriában is jelölték Oscar-díjra (köztük a Legjobb film és a legjobb rendező díjára is). Ugyancsak a ’70-es években készítette el a Zardoz és az Ördögűző 2. című filmet is. 1981-ben mutatták be az Excalibur című filmjét, amely az egyik leghőbb filmes vágya volt, ám ennek ellenére csak mérsékelt sikert ért el. Az 1985-ös Smaragderdő és a Journey Into Light című tv-s dokumentumfilm után az 1987-es Remény és dicsőség hozott számára újabb szakmai elismerést (Golden Globe-díj, Oscar-jelölések). Következő filmjére három évet kellett várni, ez volt az Ahol a szív lakik. A ’90-es években egyaránt rendezett játékfilmeket (A szabadság ösvényein, A bűncézár), rövidfilmeket (I Deamt I Woke Up, Two Nudes Bathing), dokumentumfilmeket (Lee Marvin: A Personal Portrait by John Boorman, Lumiére és társai), valamint sorozat epizódot is (Festménymesék). Az ezredfordulót követő első filmjét A panamai szabó címmel mutatták be 2001-ben, amit Az én hazámban (2004) és a The Tiger’s Tail követett (2006). Legutóbbi rendezése a 2014-es A királynőért és a hazáért volt.
John Boorman nemcsak a rendezője volt filmjeinek, hanem sok esetben az írója is, valamint szinte az összes filmjénél ellátta a produceri teendőket is.
1957-ben vette feleségül Christel Kruse-t, akivel több, mint 30 évig élt házasságban. Négy gyermekük született, de elváltak. 1997-ben Isabella Weibrechttel kötött házasságot, akitől három gyermeke született.
(ArpiHajdu és Réci)