David Samuel Peckinpah 1925. február 21-én született Fresnóban, Kaliforniában, az Egyesült Államokban. Édesapja David Edward Peckinpah, édesanyja Fern Louise Church volt.
Sam és testvére Fresnóban nevelkedtek, és gyakran lógtak az iskolából, hogy nagyapjuk farmján múlassák az időt lovaglással és vadászattal. Ezek az élmények később meghatározóak voltak westernfilmes munkássága során.
Samet a középiskola utolsó évében kezelhetetlen magatartása miatt a San Rafael Katonia Akadémiára... TöbbDavid Samuel Peckinpah 1925. február 21-én született Fresnóban, Kaliforniában, az Egyesült Államokban. Édesapja David Edward Peckinpah, édesanyja Fern Louise Church volt.
Sam és testvére Fresnóban nevelkedtek, és gyakran lógtak az iskolából, hogy nagyapjuk farmján múlassák az időt lovaglással és vadászattal. Ezek az élmények később meghatározóak voltak westernfilmes munkássága során.
Samet a középiskola utolsó évében kezelhetetlen magatartása miatt a San Rafael Katonia Akadémiára íratták be, amely után csatlakozott az amerikai tengerészethez 1943-ban. Katonaként Kínába küldték, ahol ugyan nem harcolt, de az ott tapasztalt erőszak egy életre mély nyomot hagyott benne. Több kritikus is ezzel magyarázza filmjei brutalitását.
A katonaság után Kaliforniában járt egyetemre, ahol felkeltette érdeklődését a színjátszás és a rendezés – eleinte színdarabokat állított színpadra, majd a tévé és a mozi felé fordult.
Karrierje kezdetén Don Siegel mellett dolgozott, és fokozatosan tanulta a szakmát – párbeszédeket, majd forgatókönyveket írt, végül maga is rendezni kezdett.
Siegel ajánlotta be több westernsorozatba forgatókönyvíróként és rendezőként. 1961-ben mutatta be első önálló, egész estés filmjét, a The Deadly Companionst (1961).
Karrierjében az áttörést a Délutáni puskalövések (1962), a nemzetközi hírnevet pedig A vad banda (1969) hozta meg, amelyet az Amerikai Filmintézet a 80. legjobb, valaha készült amerikai filmként tart számon.
Peckinpah a hetvenes évek elején olyan filmeket rendezett, mint a A pap, a kurtizán és a magányos hős (1970), a Szalmakutyák (1971), a Junior Bonner (1972) és a A szökés (1972) Steve McQueen szereplésével.
A folyamatos alkohol- és drogfüggőségétől szenvedő rendező romló egészségi állapotának ellenére folytatta a rendezést. Utolsó filmje 1983-ban Az Osterman-hétvége címen került mozikba.
Az egyik legelismertebb westernfilm-rendező 1984. december 28-án hunyt el kaliforniai otthonában, halálát szívelégtelenség okozta.
(SódóGA)