2018.02.02 22:22 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x
0

Igazi feel-good mozi

A közös dalszövegírók miatt úgy harangozták be a filmet, mint egy második Kaliforniai álom. Gyorsan eloszlatom a félreértéseket, erről szó sincs. Ennek ellenére, számomra remek élményt nyújtott a film. Pár napja láttuk a moziban, de azóta is úton-útfélen ajánlom minden ismerősömnek, na nem az eget verően magasztos történet miatt, hanem azért, mert ez egy igazi feel-good mozi, amitől fülig érő szájjal fogsz kilépni a mozi teremből. Nálam legalábbis ezt a hatást érte el a remek dalbetéteivel, a látványos tánckoreográfiáival és az izgalmas karaktereivel. Itt aztán tényleg nem lehet panaszunk az unalmas szereplőkre, hiszen van itt minden: szakállas nő, óriás és törpe, na meg gyönyörű légtornász (aki természetesen fekete, hogy még egy kicsit borzoljunk a kedélyeket).

Hugh Jackmannek igazi régi vágású úriember fizimiskája van, nekem legalábbis ez az érzésem vele kapcsolatban és még énekelni is nagyon tud. Na és ahogy Michelle Williamst légiesen emelgette az első szerelmes jelenetben…Hát kell ennél több? Zac Efronnak a film azon kevés szerepei közé tartozik, amelyben nem egy pojácát alakít, érdemes lenne a Baywatchos vonal helyett erre az útra rálépnie. A dalok tényleg nagyon jók, nekem nincsen gondom a musicales megoldásokkal, ám akik nem rajongói a műfajnak, talán egyes énekes betéteket túl hosszúnak és néha öncélúnak érezhetnek. A dalok azonban tényleg nagyon erősek, Oscar-bácsi szerintem (ha máshol nem is) a legjobb betétdal kategóriájában befog még csengetni.

Igazi feel-good mozi

A történet tekintetében már kritikusabb vagyok, alapvetően egy igaz sztoriról van szó, amely egyedisége miatt csoda, hogy eddig még nem lett megfilmesítve. A Hollywood-faktor azonban működött, kicsit még jobban is, mint kellett volna. A hozzátoldásokkal együtt helyenként kicsit sablonossá vált és túl sok klisét tartalmazott, s egyes szálakat (főként a Rebecca Ferguson-féle „szerelmi szálat”) még feleslegesnek is éreztem. Önmagában az is jó húzás, hogy a történetében klasszikus népi szórakoztatást és az elitek kultúrsznobságát ütközteti, csak kár, hogy nem elég merész ahhoz, hogy a kliséken túl más érdemi mondanivalót kifejezzen erre vonatkozóan. S bár Barnum cirkusza rengeteg különleges karaktert vonultat fel, ezek egy-két valamire való kivételtől eltekintve nem igazán vannak kihasználva (igaz, az éneklős-táncos jeleneteknél valóban jól mutatnak).

Ha összegezni akarom, akkor azt mondhatom, hogy ha el tudunk vonatkoztatni az említett történetvezetési és dramaturgiai bukfencektől, akkor színpompás musicalt kapunk, nagyszerű látvánnyal és remekbe szabott dalokkal, amelyek napokig ott tudnak motoszkálni a fejekben. És ne felejtsük el azt sem, hogy egy showmanhez méltóan kellemesen elszórakoztat bő 100 percen keresztül.

dráma | életrajzi | musical

Az amerikai showman, P.T. Barnum története, akinek minden idők egyik legszínvonalasabb vándorló cirkuszát, a Ringling Bros. and Barnum & Bailey Circust köszönheti a világ.

0