A legnagyobb showman

Ezerszer jobb, mint a LaLaLand. A dalok sokkal fülbemászóbbak és az énekhangok is erőteljesebbek. A történet is látványosabb és ráadásul mondanivalója is van.

Csodálatos látványvilág, magával ragadó történet és a zenék annyira fülbemászóak, hogy az ember legszívesebben folyamatosan hallgatná azokat. Nagyszerű volt a film, és megmerem kockáztatni, hogy a legjobb musical film amit eddig láttam!

Az ajándékba kapott mozijegy utalványt váltottam be erre a filmre, KÖSZÖNÖM! A musical műfajában zseniális. A zene, a dalok, a koreográfia és a látvány pazar. Érdekes módon a dalszerzők azonosak a Kaliforniai álom alkotóival, név szerint Benj Pasek és Justin Paul és mégis teljesen más a zenéjük, dalaik hangulata, stílusa. Érdemes lesz megjelenés után megszerezni a teljes soundtrack lemezét.. Phineas Taylor Barnum (1810-1891) egy igazi self made man volt, aki ráérzett a tömegek izlésére, nem hökkent vissza az elutasító kritikáktól. Sokat segített a továbbiakban társulatának a bemutatkozása Viktória királynő udvarában. Volt ereje az újrakezdéshez is. Magáról a film történetéről szólva el kell ismerni, hogy a valóságos események megszépítve, kissé giccses sziruppal leöntve kerültek a nézők elé Ugyanakkor ezt egy zenés, táncos produkciónak felróni badarság, mert a lényeg a muzsika és a tánc, ez a két tényező pedig first class! A film élvezetéhez nagyban járul hozzá Hugh Jackman fantasztikus tehetsége. Az ilyen filmekben mutathatja meg, hogy a mai időkben a zenés-táncos műfaj egyedülálló képviselője. Egy régebbi Oscar-díj átadáson ő volt a házigazda, azóta a legnagyobbak között tartom számon. Ottani alakítása is fantasztikus volt. Zac Efron, új oldalával mutatkozott be, az éneklésben méltó társként csatlakozott hozzá. Michelle Williams számára sajnos nem sok lehetőség adódott, ha rosszindulatú lennék csak szép biodíszletként szerepelt, de erről nem ő tehet, mert ez a forgatókönyv hiányossága. Az élmény erősségét mutatja, hogy legszívesebben maradtam volna a következő előadáson is.

A közös dalszövegírók miatt úgy harangozták be a filmet, mint egy második Kaliforniai álom. Gyorsan eloszlatom a félreértéseket, erről szó sincs. Ennek ellenére, számomra remek élményt nyújtott a film. Pár napja láttuk a moziban, de azóta is úton-útfélen ajánlom minden ismerősömnek, na nem az eget verően magasztos történet miatt, hanem azért, mert ez egy igazi feel-good mozi, amitől fülig érő szájjal fogsz kilépni a mozi teremből. Nálam legalábbis ezt a hatást érte el a remek dalbetéteivel, a látványos tánckoreográfiáival és az izgalmas karaktereivel. Itt aztán tényleg nem lehet panaszunk az unalmas szereplőkre, hiszen van itt minden: szakállas nő, óriás és törpe, na meg gyönyörű légtornász (aki természetesen fekete, hogy még egy kicsit borzoljunk a kedélyeket). Hugh Jackmannek igazi régi vágású úriember fizimiskája van, nekem legalábbis ez az érzésem vele kapcsolatban és még énekelni is nagyon tud. Na és ahogy Michelle Williamst légiesen emelgette az első szerelmes jelenetben…Hát kell ennél több? Zac Efronnak a film azon kevés szerepei közé tartozik, amelyben nem egy pojácát alakít, érdemes lenne a Baywatchos vonal helyett erre az útra rálépnie. A dalok tényleg nagyon jók, nekem nincsen gondom a musicales megoldásokkal, ám akik nem rajongói a műfajnak, talán egyes énekes betéteket túl hosszúnak és néha öncélúnak érezhetnek. A dalok azonban tényleg nagyon erősek, Oscar-bácsi szerintem (ha máshol nem is) a legjobb betétdal kategóriájában befog még csengetni. A történet tekintetében már kritikusabb vagyok, alapvetően egy igaz sztoriról van szó, amely egyedisége miatt csoda, hogy eddig még nem lett megfilmesítve. A Hollywood-faktor azonban működött, kicsit még jobban is, mint kellett volna. A hozzátoldásokkal együtt helyenként kicsit sablonossá vált és túl sok klisét tartalmazott, s egyes szálakat (főként a Rebecca Ferguson-féle „szerelmi szálat”) még feleslegesnek is éreztem. Önmagában az is jó húzás, hogy a történetében klasszikus népi szórakoztatást és az elitek kultúrsznobságát ütközteti, csak kár, hogy nem elég merész ahhoz, hogy a kliséken túl más érdemi mondanivalót kifejezzen erre vonatkozóan. S bár Barnum cirkusza rengeteg különleges karaktert vonultat fel, ezek egy-két valamire való kivételtől eltekintve nem igazán vannak kihasználva (igaz, az éneklős-táncos jeleneteknél valóban jól mutatnak). Ha összegezni akarom, akkor azt mondhatom, hogy ha el tudunk vonatkoztatni az említett történetvezetési és dramaturgiai bukfencektől, akkor színpompás musicalt kapunk, nagyszerű látvánnyal és remekbe szabott dalokkal, amelyek napokig ott tudnak motoszkálni a fejekben. És ne felejtsük el azt sem, hogy egy showmanhez méltóan kellemesen elszórakoztat bő 100 percen keresztül.

Igazi felüdülés volt a film. Kicsit féltem tőle, mert az ilyen filmekben a dalok sokszor elég unalmasak és legtöbbször a történet rovására megy. Itt nem volt ilyen érzésem. 3-4 egészen fülbemászó dalt is sikerült összehozniuk és ami még fontosabb, hogy el is tudták énekelni a nótákat. A történet felépítése tetszett. Egy kis gyerekkor, majd a felnőttkor nehézségei. Látványban kiváló és még az elfogadáson túl számos gondolatiság is helyet kapott benne. Érdemes utánaolvasni az eredeti szereplőknek!