2017.07.05 17:10 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x
1

„Minden állat egyenlő, de vannak egyenlőbbek!”

Az Állatfarm 1954-es változata egy korrekt adaptáció, bár a film erényeit elsősorban Orwellnek köszönheti, de két fontosabb pontját kiemelném: a film az irodalmi alap két fontos mozzanatát ragadta meg, nevezetesen az elnyomó rendszerekről alkotott véleményt (és itt nem feltétlenül a sztálini szisztémára kell gondolni) és szellemességet, valamint a mesejelleget. Lehet, hogy csak ez egy rossz berögződés részemről, de ha egy olyan történetet dolgoznak fel, ahol az állatok beszélnek és mozog a szájuk, akkor azt csak rajzfilmben tudom hitelesnek mondani (kicsit más játékos az „állati reinkarnációs film”, mint legutóbb a Kilenc élet vagy az Egy kutya négy élete, ahol bár „kommunikálnak” az állatok, de legalább a szájuk nem mozog, s ezáltal azt az illúziót keltik, mintha a gondolatainkat hallanánk). De a formai dolgok mellett itt sokkal fontosabb a tartalom, s az animáció a legfontosabb üzeneteket megtartotta a könyvből, ám egy nagyon fontos pontban merészen eltér, amely részben lehet dicsérendő, de ahogy utána olvastam, ennek egy olyan alapja volt, amely nem volt annyira szimpatikus számomra, ezért a filmet kissé átértékeltem. Ez a fajta animációs technika mai szemmel talán kopottasnak tűnik, de szerintem nézhető, pláne annak fényében, hogy az ’50-es években még nem állt rendelkezésre számítógépes animáció az alkotók rendelkezésére.

Ami nagyon érdekes mind a filmben, mind a könyvben, hogy bár meséről van szó, a hangulata olyan, hogy egyáltalán nem nevezném gyerekbarátnak, s helyenként egy kisgyerek számára még ijesztő is lehet, főleg a csatajelenetek utáni képek. Amit pedig már korábban említettem, a megnézése óta némileg utána olvastam a film hátterének, s kiderült, hogy az elkészítéshez amerikai pénzek kellettek, s emiatt nem kis propagandisztikus felhang is megjelenik benne, s mindez a könyv és a film végződésében kristályosodik ki leginkább. Ezt csak azért sajnálom, mert ez egy nagyon jó filmet mindössze „csak” jóra degradál. Összességében azért itt is él szerintem az a közhely, hogy az irodalmi alap jobb, mint a belőle készült filmadaptáció, de elismerem, hogy egy korrekt munka kerekedett ki az 1954-es Állatfarmból.

„Minden állat egyenlő, de vannak egyenlőbbek!”

Zárásként pedig had tegyem még hozzá azt, hogy a könyv elolvasása nagyon ajánlott, függetlenül attól, hogy látta valaki a filmet vagy sem.

1