A film, amely azzal reklámozta magát, hogy Harry Potter egykori megformálója egy vízi hullát alakít, aki ráadásul elég gyakran szellent, s az a bizonyos pöcök is a kelleténél többször meredezik. Közben pedig útitársa lesz egy "számkivetettnek", s együtt kell hazajutniuk, az út során meg barátok lesznek. Elismerem, hogy e nagyon zanzásított tartalmi összefoglaló alapján jó néhányan úgy gondolhatják, hogy ez az egész egy hatalmas baromság, köszi, inkább kihagyom. Én azonban ezt a filmet rövid időn belül kétszer is végignéztem, s merem állítani: ki ne hagyjátok, mert meg fogjátok bánni! Röviden úgy foglalnám össze az egészet, hogy a film alpári eszközein túl kell látni, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor valóban elintézhetnénk a filmet annyiban, hogy most komolyan egy hajótörött és egy szellentő vízi hulla kalandját kéne végignézni bő másfél órán keresztül? Ez részben igaz is, de ennél többről van szó szerintem.
Egyrészt Radcliffe karaktere, Manny olyan, mint egy lecsupaszított ösztönlény: elkezdi (újra)érzékelni a világot maga körül, szeretné megérteni, mi zajlik körülötte. Ebbe beletartoznak olyan egyetemes dolgok is, mint az élet értelme, a szerelem a barátság, a félelem, másrészt meg olyan "egyszerűbb" dolgok is, mint az, hogy miért jó olyan gyakran a bélgázainkat kiengedni, miért nem szeretünk sírni, vagy az, hogy miért kellemes/kellemetlen maszturbálni. Manny tehát olyan, mint egy frissen világra jött ember: a maga módján szeretné megérteni, mi is ez az élet, ami körül vesz minket. A poén azonban nem ez, hanem az, hogy Paul Dano karaktere (akiről bizton állíthatom, hogy nem véletlenül kapta a Hank Thompson nevet) meg is próbálja elmagyarázni, hogy ezek az egyetemes emberi értékek miért vannak, miért fontosak, miért jók avagy rosszak hogy vannak ilyenek.
Ráadásképpen pedig miközben így filozofálgatnak, szépen visszakerülnek a civilizációba, Mannyről pedig kiderül, hogy nem csak beszélni tud, hanem egy vízi hullának is lehetnek "különleges képességei", méghozzá nem is akármilyenek. Egyébként az én kedvenc jelenetem az, amikor Manny legelőször kibök a száján egy értelmes mondatot, s ahogy erre Hank reagál. Kiemelném még a zenét is, amelyben szinte végig az a capella stílus érvényesül, ám ezt kreatívan kihasználva ügyesen egészíti ki a film olykor viccesebb, olykor pedig drámaibb részeit (külön pluszpont ját a Jurassic Park főtémájának ezen stílusú előadásáért). Ami a színészeket illeti: Paul Dano egy nagyon szimpatikus színész, s bár filmjei közül eddig a Szüzet szűntess!-t, a Császárok klubját, a Loopert és a Család kicsi kincsét láttam, az ebben a filmben nyújtott alakítása kimagasló volt, a végére egy igazi hős lett a szememben. Daniel Radcliffe pedig úgy látszik, elérte a maximumot, ami a "ki szeretnék törni a Harry Potter-skatulyából" című címet illeti, ehhez ennél jobb szerepet keresve sem találhatott. Összegezve: Dan Kwan és Daniel Scheiner egy nagyon különleges alkotással rukkolt elő, amelyben természetesen van nem kevés tabudöntögetés és alpáriság, amely nem mindenkinek jön be (emiatt erre az egészre úgy is reagálni a film megnézése után, ahogy Sarah teszi). Másrészt azonban egy nagyon eredeti ötletnek tartom a Swiss Army Mant, amelyben a fingásokon túl kellő drámaiság van, szerethető karakterekkel, jellemfejlődéssel és egy különleges filmélménnyel. Sajnos, nem sajnos, a filmet Magyarországon csak a Cinefesten lehetett látni 2016 szeptemberében, úgyhogy aki látni szeretné mostanában, annak ügyeskednie kell, de azt mondom: megéri rászánni az időt egy ügyesen összerakott független filmre, hiszen remekül ellenpontozza a fősodorbeli, kommerszebb mozikat.
dráma | fantasy | romantikus | vígjáték
Egy reményét vesztett ember, aki a vadonban rekedt, összebarátkozik egy holttesttel, és egy szürreális utazásra indulnak, melynek célja a hazautás. több»
Szereplők: Daniel Radcliffe, Paul Dano, Mary Elizabeth Winstead, Shane Carruth, Antonia Ribero
