Csajos mozi

2017.03.15 21:41 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: 100x

0

Alapvetően nem tartom magamat romantikus alkatnak, de mostanában nagyon ráhangolódtam ezekre az érzelmes történetekre, az azonban véletlen, hogy megint egy Nicholas Sparks regényen alapuló filmre bukkantam.

A film 2 az egyben, ugyanis az idősíkok váltakozásai miatt néha úgy érezzük, hogy két különálló történetet kapunk. A probléma éppen ebből adódik, ugyanis amíg a visszatekintős részek szereplőiről, Luke Bracey-ről és Liana Liberato-ról tényleg elhiszem, hogy egymásnak vannak teremtve és egy igazán szimpatikus párost ismerhetünk meg a személyükben, így a néző szívből tud szurkolni a boldogságuknak, addig az idősebb karaktereket alakító Michelle Monaghan és James Marsden esetében én valamiért azt érzem, hogy nem illenek össze. Az pedig még tovább rontja a dolgot, hogy a két színész egyáltalán nem hasonlít a fiatalabb énjüket alakító színészekre (még talán Monaghanben és Liberatoban vélek felfedezni egy csekély hasonlóságot, de Marsden és Bracey esetében egyáltalán nem). Szerintem erre jobban figyelhettek volna a készítők, ha az volt a céljuk (márpedig gondolom, hogy igen), hogy a néző elhiggye, hogy ugyanazokról a személyekről van szó.

Tény, hogy a film egyes jeleneteinél úgy tűnik, mintha már láttuk volna egyszer ugyanezt, a legszembetűnőbb példája ennek, hogy a gazdag lány szülei nem fogadják el a szegény, balhés családdal rendelkező fiút a lányuk mellett (ezt már korábban ellőtték a Szerelmünk lapjaiban is), s amúgy hangulatában is eléggé hajaz az író másik művére.

Összefoglalva tehát, én jobban szerettem a visszaemlékezős részeket, már csak a szereplők miatt is, a végkifejlet pedig nekem egy kissé morbidra és erőltetettre sikerült, ennek ellenére egy kellemes délutáni csajos mozi, amire olykor szüksége lehet a női léleknek.