Első nézésre nem nyűgözött le a film. Ez nyilván abból is ered, hogy a Szárnyas fejvadász nézésekor egy pillanatra sem kalandozhatnak el az ember gondolatai. Ha egyetlen részlet felett elsiklik a figyelmed, már nem fogod megérteni a sztorit. Másodjára, mikor már ennek tudatában futottam újra neki, már láttam benne a pozitívumokat.
Az 1980-as évek elején már komolyan érdekelte a filmművészetet a robotok és emberek viszonya (1984-ben megjelenik az első Terminátor film, s onnantól kezdve nem is nagyon lesz megállás ezen a téren), a Szárnyas fejvadász azonban mindenképpen előfutár abban az értelemben, ahogy a mesterséges intelligenciának témaköréhez nyúl. Lehetnek-e érzései egy replikánsnak? Képesek lehetnek-e a szerelemre és a vonzalomra? Lehetnek-e saját emlékeik? Hiszen nem erre teremtették őket, sőt ahhoz, hogy rabszolgaként funkcionáljanak a személyes érzések még veszélyesek is lehetnek, hiszen lázadáshoz vezethet. S így is történt.
Ahhoz kétség sem fér, hogy egy ilyen filmhez egy remek irodalmi alap is hozzátartozik, de a legérdekesebb az, hogy a Szárnyas fejvadász (és itt kifejezetten a rendezői változatra gondolok) filmként eléggé elrugaszkodott az eredeti regénytől, s így is különlegessé tudott válni (a film első nézése után volt szerencsém olvasni az Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? című művet, s meg tudom erősíteni az előbbi állítást). De most koncentráljunk a filmre! Ez egy sci-fi köntösbe bújtatott film noir, amely mindkét zsáner erősségére ráépít. A díszletek, az esőáztatta Los Angeles, Vangelis zenéje mind-mind szerves összetevője ennek a különleges hangulatnak, ami árad a filmből. Ám a vizualitás még önmagában nem lenne elég, hiszen a történet szintjén (korát megelőzően) tárgyal olyan komoly kérdésekről, mint az, hogy mi tesz minket emberré, mikor már az ember és replikáns közti különbség szabad szemmel egyáltalán nem látható. Emellett pedig ott az örök sci-fi toposz is: az ember istenné, a robot pedig emberré szeretne válni (másként fogalmazva: mindenki a saját teremtőjévé szeretné válni). Ebből a szempontból lesz hátborzongató számomra Roy Batty és Rick Deckard utolsó jelenete, mielőtt még jönne az ikonikus lezárás. És akkor még meg kell említeni a slusszpoént Deckard karaktere körül (SPOILER! ehhez kell a rendezői változat, hogy segítsen eldönteni a nagy kérdést: ki is ő valójában SPOILER).
Ehhez a filmhez valóban nem kevés odafigyelés szükséges (nem szabad félvállról venni egy percét sem), és a mi példánk is mutatja: érdemes többször nekifutni, hisz’ nem adja könnyen magát. Azon pedig egyáltalán nem tudok csodálkozni, hogy csak később lett belőle kultfilm….
91 Szárnyas fejvadász (1982)
2019-et írunk, a helyszín Los-Angeles, ahol Deckard nyomozó azt a feladatot kapja, hogy találja meg az öt replikáns szökevényt, és akadályozza meg őket abban, hogy felvegyék a... több»
Szereplők: Harrison Ford, Rutger Hauer, Edward James Olmos, Daryl Hannah, Sean Young
