A legtökéletesebb felvezetés

2017.02.18 18:29 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x

1

Ami Suzanne Collins a regénytrilógiát illeti, nekem a második rész volt a nagy-nagy kedvencem, ez a darab tényleg letehetetlen kategória volt nálam, minden fejezet olyan cliffhanger-rel ér véget, amely után muszáj továbbolvasni. A filmben sem csalódtam. Sőt...szerintem igazán könyv hűen sikerült visszaadni a sztorit, és bár én a magam részéről imádtam az első részt is, szerintem is jót tett a folytatásnak a rendezőváltás, Francis Lawrence ugyanis szerintem sokkal finomabban és átgondoltabban tudott az Éhezők viadalához nyúlni, mint elődje, Gary Ross, aki kissé túl vakmerően forgatta a jeleneteket (na és ott van persze a sokak által negatívumként emlegetett remegős kézi kamera is).

A történet ez esetben két, egymástól elhatárolható részre tagolható, az első felében láthatjuk hogy Peeta és Katniss hogyan küzdenek meg a viadal utáni kényszer "népszerűséggel" és a reklámkörúttal, majd pedig következik az újabb, ördögi viadal, amely ezúttal a győztesek közötti élet-halál harcról szól. A két felet pedig tökéletesen köti össze az a jelenetsor, amelyben Snow elnök bejelenti, hogy ebben az évben a bajnokokat küldi vissza az arénába és Katniss rádöbben, hogy újra harcolnia kell.

Az új aréna nagyon látványosra sikerült, már az első részben is küzdeni kellett a résztvevőknek az elemekkel, de ez esetben a természet már-már önálló életet él és óránként újabb csapást mér a szereplőkre.

Jennifer Lawrence tehetségéhez nem fér kétség, elég ha a film utolsó pár másodpercére gondolunk, amikor egyetlen puszta arckifejezéssel úgy zárja le a sztorit, hogy borsódzik tőle a hátunk. Az új szereplők közül pedig sokat a szívünkbe zárunk, például Mags-t, aki Rue-hoz hasonlóan hal hősi halált vagy Finnick-et és a vagány Johanna-t is említhetném.

Ez az a rész, amely után tudjuk, hogy bár a történet folytatódni fog, most valami egészen más fog következni, sőt, itt indul csak be igazán a sztori. Minden esetre, ha az első két rész csupán felvezetés, akkor ez a legtökéletesebb felvezetés, amit mostanában láthattunk a filmvásznon.