A 80-as évek hangulata Schwarzeneggerrel

A karácsonyi eszem-iszom és kötelező „ünnepek alatt vetített” filmeket néha jó ellensúlyozni egy ilyen disztópikus alkotással, mint például A menekülő ember, a fénykorát élő Arnold Schwarzeneggerrel a főszerepben (már túl vagyunk a Terminátor első részén, a Conan filmeken és a Kommandón, s ugyancsak 1987-ben mutatták be a Ragadozót is). Érdekes, hogy az alap egy Stephen King-regény, s bár én egyetlen írását sem olvastam Kingnek, jelen mű témája nagyon érdekes, azt persze nem tudom, hogy a kész film mennyire maradt „regényhű”. Külön érdekes, hogy a filmben/könyvben lefestett jövő épp 2017-ben játszódik, s bár akad egy-két igen hajmeresztő műsor a tévében, azért annak örülhetünk, hogy egy „menekülő ember-szerű show még nincs a kínálatban.

Egy biztos: a film ügyesen támaszkodik Arnold „star powerére”: az osztrák izomkolosszus ellen senki sem tudja felvenni a harcot, hiába kerül bele egy egyenlőtlen küzdelembe, az akadályokat mind legyőzi, megleckézeti a főgonoszt és még a nőt is megkapja a végén. Az alapfelállás tehát egyszerű, s mindez meg van spékelve pár „védjegynek” számító egymondatos kommenttel is, s persze nem hiányozhatnak az erőszakos akciójelenetek sem, bár ebben a tekintetben a film meglehetősen prűd. A legérdekesebb része ennek a kis egyszerű filmnek ezeken túl a médiamanipulációra való reflektálás a maga kis egyszerű módján: showműsorral lekötni a népet, felvételek manipulálása, üres frázisok puffogtatása a magasabb nézőszám elérése érdekében, mindezt egy személy megtestesülésében: Damon Killian, aki ennek a médiagépezetnek a kiszolgálója. Akad néhány nagyon jó meglátás a show buisnessre vonatkozóan (Arnold szájából kicsit önironikusan hangzik, hogy „kevés időt töltöttem a szórakoztatóiparban, de gyorsan tanulok” frázis, pláne a későbbi karrierjének fényében), ami egy ilyen kis egyszerű akciófilmhez képest tök jó. Egyetlen komoly gondom van vele, ez pedig a rendezés, amely nem kevés kívánnivalót hagy maga után. Egyrészt az akciójelenetek többsége gyengén van megvágva, néha olyan érzéssel, mintha a rendező nem tudta volna, mit is akart volna felvenni. Másrészt a film médiakritikus vonala akkora hangsúlyt kapott, hogy a többi része eltörpült mindemellett, az akkori jövőnek gondolt környezet ábrázolása mondhatni kimaradt (márpedig egy ilyen zsánerű filmben ez rendkívül fontos szerintem). A film ugyanakkor minden hibája ellenére tudja azt hozni, amit egy ilyentől el lehet várni: az Arnold-show-t, amely bő másfél órára képes kikapcsolódást nyújtani, s aki szereti a médiakritikát megfogalmazó (még ha ezt nagyon egyszerűen kivitelező) mozgóképes alkotásokat, és/vagy a nettó ’80-as évek hangulatát idéző filmeket, annak érdemes befizetni erre a disztópikus menetre.

76 A menekülő ember  (1987)

akció | sci-fi | thriller

Ben Richards (Arnold Schwarzenegger) rendőrt tévesen tömeggyilkossággal vádolnak meg, és rács mögé dugják. Ben nem marad bent sokáig, ugyanis összefog a rabokkal, és együttes... több»