Már jó előre is elnézést kérek a sorozat rajongóitól, de a véleményem számukra lesújtó lesz.
A kritika az egész trilógiára vonatkoztatható - az első részt leszámítva, melynél az első fél óra után elaludtam (mindezt délelőtt 11 környékén), úgyhogy nem nagyon tudok érdemben hozzászólni...bár talán ez is elég kritika.
Túl vagyok már néhány Dél-amerikai szappanoperán, de ennyire unalmas és vontatott történetvezetést, mint a GYU-ban még nem láttam. Ha az ember ránéz a tartalomra és látja a részenkénti átlag 3 órás műsoridőt, azt gondolhatná,(ahogy először én is) hogy ez egy tartalmas, monumentális mozi - holott az egész csak arról szól, hogy a szereplők képtelenek 1-2 szóban közölni bármit is egymással vagy lenyomni egy egyszerű monológot. Nem: a legszimplább dolgokról is olyan csöpögős ömlengéseket tartanak, hogy Shakespeare is oldalba hányná magát. Igen, ez egy fantasy, amihez időnként hozzátartozik a színpadiasság, de amit ebben a moziban művelnek, az már tényleg durva túlzás. Nem csoda, hogy gyakorlatilag órákig SEMMI sem történik, csak meg a non stop mézes-mázas szöveg - mire eljutunk a szokásos csatajelenetekhez, már nem is tudni, ki kivel van, annyira belezavarodunk a feleslegesen túlnyújtott bölcsészkedésekbe. Egy könyvben ez még abszolút rendben van, de könyörgöm, ez egy film! Véresre üli az ülepét az ember, mire felkapná a fejét bármire is, no meg étvágytalanul is elmajszol egy mázsa popcornt, hogy legalább a rágóizmait érje valami inger. Ehhez hozzájönnek a "minden sarkon" bevágott hősi pózok meg kameraszögek, illetve a drámai áriák, amelyeket meglátásom szerint szintén erősen túl vannak adagolva.
Ebből a három, túlórás menetből kellett volna kihozni egyetlen hosszú, de TARTALMAS és MOZGALMAS filmet! Ja persze, úgy nem lenne ekkora bevétel.
A látvány amúgy (néhány Pirx-kapitányt idéző CG effektet leszámítva) nagyon rendben van, ahogy a színészek játéka is, kivéve Bloom-ot, aki határozottan idegesített a rosszul rögzített műhajával és azzal az illúzióromboló, hollywoodi szépfiú ábrázatával, amit a legdrámaibb helyzetekben sem képes lemosni az arcáról, na meg a lóarcú Tyler-t, akiről, ha egy hegyi troll szorongatná érte a nyakamat se tudnám elhinni, hogy "szépséges". Gollam viszont istenkirály figura! Na őt nagyon csíptem - külön pacsi a magyar szinkronhangnak!
A sztori azon része, amin éppen nem bóbiskoltam el, egész tetszetős, bár azért vannak benne érdekességek. Nekem pl. nem jött le, hogy egy olyan univerzumban, ahogy hatalmas mágusok és még hatalmasabb deltás harcosok dominálnak, miért egy esetlen, sehonnai, harcképtelen gnómra (meg a meleg haverjára) bízzák a világmindenség sorsát jelentő tárgyat. A hülyébbnél hülyébb nevű helyek és karakterek esetét nem részletezném, egyrészt, mert nem akarom TÚL HOSSZÚRA nyújtani a kommentet, másrészt meg a magyar fordításokban már megszokhattunk ennél humorosabb megoldásokat is.
Persze ki vagyok én, hogy szót emeljek bármi ellen is???
Ha én írnék regényt beszélő meg rohangáló fákról, maguk a kiadók hívnák rám a diliházat. Tolkien meg meggazdagodott ebből...hol az igazság? :D
