A trilógia legjobb része

2018.07.24 09:39 Filmdoki Olvasottság: 183x

0

1990-ben végül Marty és Doki kalandjai lezárultak. Úgy hiszem egy igazán méltó finálét kaptak, ámbár itt már jobban kiütköznek a gyengeségek. A sztorit ezúttal a vadnyugatra helyezték, mely egyfajta vérfrissítés is, és rengeteg kiváló poénnak ad lehetőséget, valamint a hangulat is ott van a szeren. A film tempója nem annyira pörgős, mint az előző részé, de szerintem még az első résztől is többször leül, de míg ott remek töltelékjeleneteket kaptunk, itt már becsúsznak unalmasabb részek is.

A karakterek többsége rendben van, de két dolgot érdemes kiemelni. Egyrészt, megjelenik Clara karaktere, aki nem bugyuta, mint a 2. rész mellékszereplői, szimplán csak hülye. Persze, poén, hogy a doki szerelmes, de ezen jelenetek némelyike igen bugyuta, másrészt a nő marhára nem szimpi, a film végére pedig végleg megutálja az ember, amilyen hisztit lecsap, aztán a fináléban ezt halljuk tőle: Emmett! Emmett! És miatta Doki is kifordul magából, és kissé seggfej is lesz.

Marty anno megmentette az életét, ő viszont nem akar beszélni a fiú balesetéről, mert aminek meg kell történnie, annak meg kell… Ebből mondjuk kihozhattak volna valamit, de nem tették, szóval így még inkább zavaró dolog. Ez a két dolog egyébként az, ami lehúz nálam egy egész csillagot a film osztályzásánál. Egyébként a kicsit lassabb tempó és a pár bugyutább poén itt is teljesen megbocsájtható, mert a film eleje zseniális, Marty és Doki azért a játékidő java részében remek párost alkotnak, és a finálé a vonattal fantasztikus lett. A zárás pedig könnyfakasztóan szép. Jó, hogy nem folytatták innen a sztorit, mert hiába van sok lehetőség az időutazásban, azért a 4. résznél már elég fáradt lett volna a sorozat. Amúgy pedig méltán tartják e trilógiát számon a legjobbak között.