Ismét egy jól sikerült magyar alkotást köszönthetünk Szilágyi Zsófia, egy anya hétköznapi vívódásait bemutató filmjében, amelynek nagyszerűsége elsősorban az egyszerűségében rejlik. Nem tesz mást, csak bemutatja egy háromgyermekes édesanya egy (vagy tulajdonképpen másfél) napját annak minden logisztikájával, nyűgével és nehézségével együtt, megspékelve az anyagi gondokkal, a munkahelyi létbizonytalansággal, egy minden lében kanál anyóssal, na meg egy csalfa férjjel, aki igyekszik kivenni a részét a dilemmákból, de megoldásokkal nem szolgál, sőt még nehezíti a helyzetet azzal, hogy rossz döntéseket hoz, rossz időben. Közben pedig itt van ez a szegény nő, aki szemmel láthatóan küzd. Egy olyan helyzettel küzd, amiből nincsen elfogadható menekülő útvonal: az anyaság egy örökérvényű állapot, s minden örömével együtt, piszok nehéz lehet úgy csinálni, hogy közben ne tűnjenek mókuskerékben való körbe-körbe futkosásnak a hétköznapok. Ez így egyszerre olvasva talán soknak tűnik, de egyáltalán nem légből kapott. Hány meg hány nő éli ugyanígy az életét, mert muszáj, hogy a gyerek a suli után még sportoljon, zenélni tanuljon, edzésre, balettre kell vinni, de közben lehetőleg legyen vacsora is. S ez az alap állapot, ha a gyerek nem beteg, na meg ha van akkora szerencséd, hogy életed párja sem azzal tölti az idejét, hogy olyan nőkkel kávézgat, aki egy pillanat alatt feldúlhatja a családodat (Anna esetében pedig csak slussz poén, hogy az a nő nem más, mint a legjobb barátnője).
Szamosi Zsófia nemes egyszerűséggel hozza a figuráját, akinek anélkül is teljes mértékben át tudjuk élni lelki vívódását, hogy kiabálna, sírna vagy kapálózna. S még így is jut kedves mosoly a gyerekeknek. A film egy pontján féltem, hogy minden pozitívum a visszájára fordul. A lehető legrosszabb üzenet lett volna a világ édesanyái felé, ha Anna valami drasztikus végkifejlettel találna megoldást a problémáira (lásd: apu hazavárása, majd sietős lázcsillapító vásárlás, egyértelműen ezekben a jelenetekben csúcsosodik ki a dráma). Szerencsére sokkal ügyesebb lezárást álmodott meg a rendezőnő a történetnek, amely továbbgondolásra ösztönöz, de nem ad szájbarágós magyarázatokat. Hiszen egyéni sorskérdések ezek, s mindenki másképp képes felülemelkedni saját élete drámáin. Talán ebben is tetten érhető a film ereje: olyan helyzetek, szituációk váltják egymást a bő másfél órás játékidő alatt, amely a mindenkori néző hétköznapjait is visszatükröz(het)i. Minden egyes nap egy újabb megküzdés, s nem véletlenül érezzük azt, hogy szélmalomharcot vívunk annak érdekében, hogy minden flottul menjen a környezetünkben, miközben ezer meg ezer hátráltató tényező akadályoz meg ebben. Mindazonáltal az Egy nap mégsem elidegenítő módon tolja arcunkba korunk átlagos magyar családjának, átlagos napját az átlagos problémáira, hanem finoman rávilágít arra, hogy filmben látottak mennyire mindannyiunkról szólnak. Ehhez pedig elég egy alaposan átgondolt, s végigvezetett történet.
Legutóbb Hajdu Szabolcs független, aprócska költségvetésből készült családi kamaradrámája, az Ernelláék Farkaséknál hozott hasonló filmes élményt. Az Egy nap is viszonylag kis költségvetésből készült, mégis egy kiforrott, átgondolt alkotás, amely nemcsak a tipikus magyar valóságba kalauzolja el a nézőt, hanem egy olyan hétköznapi lelki vívódást is bemutat, amely bárkivel, bármikor megtörténhet.
71 Egy nap (2018)
Anna negyven év körüli családanya, akinek minden perce, ideje, mozdulata és a pénze is be van osztva. Próbál egyensúlyozni a család, a munka és a magánélet között úgy, hogy a... több»
Szereplők: Hajduk Károly, Vándor Éva, Szandtner Zsófi, Füredi Leó, Barcza Ambrus
