Egy megfáradt trilógia harmadik része lenne a Madagaszkár 3.?

2018.12.03 03:16 Artemisia Olvasottság: <100x

4

Volt bennem egy kis félsz a film felütését látva, hiszen számomra az egyik ok amiért imádtam az első két Madagaszkár-mozit az a vadregényes környezet és az volt, hogy az első részek elérték, hogy a vadont ne csak kívülről, grafikaként lássuk, a főszereplők szemén át. Velük együtt fedeztük fel és tapasztaltuk meg az állatkerti lét után a vadont, a vadonélet addig ismeretlen aspektusait, pl.: vadászat, a 2.részben a csordák és falkák-beli életbe való beilleszkedés.

Ehhez képest a 3.rész visszatér a nagyvárosi környezetbe, ezért aggódtam, hogy vajon megőrzi-e az előző részek nyújtotta felfedezői élményt, hiszen a nagyvárost már ismerik a főhősök, így nem tudjuk az ő szemszögükből látni. De nem csalódtam a rajzfilmben, az élményszerűséget úgy adták vissza, hogy hőseink számára ismeretlen vonalra, a cirkuszra fektették a hangsúlyt. Bár maga a témaválasztás nem illik a madagaszkári-afrikai miliőhöz, mégis megőrizte a széria frissességét, mert a készítők mesterien bántak mind a karakterekkel,mind a poénokkal.

Alex, Marty, Gloria és Melman személy szerint, egyenként is érvényesülnek a rajzfilmben, mindannyian fejlődnek és tanulnak valami ujjat, a történet végére pedig igazán egy csapattá , sőt, egy családdá kovácsolódnak. Tulajdonképpen ez lenne az egész trilógia üzenete, hogy mindegy hol vagyunk, amíg a barátainkkal, szeretteinkkel vagyunk, és ez a tanulság végigvonul mindhárom részen, de csak erre, a 3.rész végére érnek meg annyira a főhősök, hogy ezt felismerjék; ebből a szempontból rendkívül jelentős darab. De önmagában is szórakoztató rajzfilm, rengeteg újdonsággal szolgál mind karakterek, pl.: DuBuis karaktere hatalmas dobás volt, de színes kis társaság a cirkuszi állatok is, a búskomor, szó szerint "kiégett" megtört Vitalij, a maga vicces drámaiságával üde színfolt, Gia személyével a kicsit önző és éretlen Alex is nagy fejlődésen megy keresztül , és kreatívan megmenti a cirkuszt a csődtől, Marty új barátra és új szenvedélyre lel(élő ágyúgolyó) Stefano személyében és segítségével, akit egy kritika a Madagaszkár-filmek Jar Jar Binks-ének nevezett, és ezzel szerintem mindent elmondtam róla.

Gloria és Melman önmagukhoz képest csendben romantikáznak, szép motívum,hogy a cirkuszi mutatvány még közelebb hozza őket egymáshoz. A pingvinek most is viszik a prímet szórakoztatásban, a DuBois-sal való "összecsapásuk" egy külön filmet is megérne . Az ő tükrükben nem olyan eredeti ötlet a cuki, de gyökér kiskutyák szerepeltetése, de így is aranyosak lettek. A képi világ parádés, mint mindig, a film végi finálé 3D-ben nagyon penge. Annyi hiányérzet maradt bennem a történettel kapcsolatban, hogy számomra kicsit fonák,hogy nem az afrikai vadonban, a természetes élőhelyükön, a fajtársaik között találtak rá önmagukra, hanem egy cirkuszban, de végül is dramaturgiailag okosabb volt így , mert akkor a 2.résszel lezárult volna a történet és nem született volna meg ez a fergeteges epizód és nem várhatnánk a szintén fergetegesnek ígérkező 4.részt.