Minden egyes alkotás, legyen itt szó sorozatról, filmről, vagy bármi egyébről, egyénenként mást jelent az embereknek. A legtöbben olyat keresünk, amiben tükörképként látjuk vissza saját életünk alakulásának mozzanatait, de olyanok is vannak, akik valami olyat keresnek, amit még ők eddigi életük során soha nem tapasztaltak meg.
Hogy őszinte legyek, soha nem érdekelt ez a sorozat, le volt töltve a családi laptopunkra, körülbelül fél éven át ott ’porosodhatott’, mire a kis testvérem unszolására úgy döntöttem belevágok, nézek egy részt, így majd lesz elegendő indokom arra, hogy leszólhassam, és érvelhessek amellett, hogy mért is nem nézem. Leültünk, nekivágtunk… Kettő nap alatt néztem végig az első évadot, az első kettőt pedig egy hét alatt. Imádtam. Ettől az alkalomtól kezdve körülbelül háromszor néztem újra, de az óta már a harmadik évad is csatlakozott hozzá. De hogy mért is szerettem ennyire?
A történet önmagában egy fantasztikus, csavaros, misztikus, sci-fis csoda, ami sokkal nagyobb közönséget érdemelt volna a Magyarországon élő tinédzserek körülbelül 10 százalékánál. Tele van tűzdelve Egyiptom történelmével, a fáraók korszakával, ókori irodalommal, zenével, művészettörténettel, melyek számomra tökéletes alapul szolgáltak további tanulmányaimhoz. De ami igazán megfogott, az a szereplők jelleme volt. Hogy személyenként is kiemeljek párat, itt van például:
Patricia Williamson. Makacs, önfejű, konok, arrogáns, flegma és rettentő menő. Rühelli kimutatni az érzéseit, nem bírja elviselni, ha valaki többet jelent neki a kelleténél. Bármit vesz a fejébe, ha törik, ha szakad, véghez viszi. Bár ugyan kevesen veszik észre, de ez alatt a kemény külső mögött, eléggé önbizalom hiányos, főleg miután felfedezi, hogy a szerelem érzése mégsem áll olyan távol tőle, mint azt remélte.
És ha már Patricia, akkor lehetetlen, hogy ne említsük meg Eddie Millert. Igen, ő az a srác, akinek sikerült megtörni a lány páncélját. És igazából, attól a pillanattól kezdve, hogy először lépett a sorozat képernyőjére, ő a kedvenc karakterem. Minden tulajdonság, amit az imént felsoroltam az előző karakter első két sorában tökéletesen illik rá. Ő tipikusan az a rendkívül helyes, szarkasztikus, szívtipró, „elviselhetetlen” stílussal rendelkező rosszfiú, amit el kell ismerni, hogy valahol a lelke mélyén minden lány akar.
A másik szerintem mélyebb jelentéssel és üzenettel kidolgozott szereplő pedig Jerome Clark személye. Az anyja elhanyagolja, az apja börtönben ül, bentlakásos iskolákban töltötte a fél életét és mégis sikerül neki bebizonyítani, hogy akármilyen rideg körülmények közt élt, hiába nem tartozott eddig sehová, igenis képes volt szeretni és megtalálni a helyét ebben a cselszövésekkel, emberrablásokkal, elhunyt uralkodókkal, halotti üzenetekkel teli sorozatban.
Meg kell mondjam, hogy gyönyörű perceket kaptam a rendezőktől. Nevethettem Aelfie minden egyes elcsépelt viccén és trükkjén. Végigszurkoltam pontosan háromnegyed évadot és 26 részt Patricia és Eddie kapcsolatáért, sírtam Amber távozása miatt, láttam összeomlani egy szereplőt milliónyi darabra, majd végignéztem, hogy volt elég erős ahhoz, hogy a legmélyebb pontról is felkeljen. Fogtam a fejem Nina minden egyes bénázásán Fabiannal. Utáltam, sajnáltam, gyűlöltem végül megszerettem Victort. És felfedeztem, hogy egy stréber is elnyerheti a rosszfiút. Szóval, lényegében hagytam, hogy magával ragadjon ez az egész hangulat, érzésvilág, izgalom és rettegés, négy szóval: az Anubisz házának rejtélyei.
86 House of Anubis (2011)
Szereplők: Burkely Duffield, Alexandra Shipp, Nathalia Ramos, Alex Sawyer, Brad Kavanagh
