A belső a fontos

2019.02.28 00:47 HE7EDIK Olvasottság: 343x

0

Egyik kedvenc vígjátékom a mai napig. Szerintem a Farelly tesók egyik legjobb filmje, mert amellett hogy eszméletlenül vicces, nagyon mély mondanivalója van. Még pedig az, nem elég a külső ahhoz hogy valakibe beleszeressünk. Mert ha nincs bennünk közös, ha nem értjük meg egymást, ha nincs köztünk harmónia lehet valaki akármilyen szexbomba, egy éjszakás kalandnál sosem lesz több a dologból.

Adva van Black karaktere, aki külsőleg nem egy nagy szám, viszont számára csak a csínos nők jöhetnek számításba. Aztán jön a csodaguru és átállítja érzékeit, hogy a gyengébbik nemben csak a belső szépséget vegye észre. Ez persze egy rakás vicces jelenethez vezet, kedvencem mikor Rose beleugrik a medencébe, annak fele tartalma pedig egyből kirobban, szegény gyerkőc meg fel a fára, vagy mikor Black-re dobja vitorlavászon méretű bugyogóját. A gondok akkor kezdődnek, mikor hősünk visszanyeri tisztánlátását és rádöbben, Rose milyen is külsőleg valójában. Hatalmas jelenet mikor bemegy a klinikára és először nem ismeri fel az égett arcú kislányt, majd hirtelen rádöbben a valóságra és átöleli. Ennél a jelenetnél mindig kijönnek a könnyeim.

Mert bizony vígjáték mivolta ellenére vannak ebben a filmben kőkemény drámai jelenetek, a végső találkozás Rose-al pedig mindent elmond a szerelemről. Mikor Black először látja meg úgy az igazi Rose-t, hogy valóban tudja ő az és azt mondja, milyen gyönyörű vagy szerelmem. Mert ahogy a csodaguru szájából is elhangzik, az agy azt látja amit a szív diktál neki. Aki volt már szerelmes az világosan tudja, hogy ez mennyire igaz, az a rózsaszín felhő ugye. Ami persze egy idő után elillan és jön a megszokás, de mégis olyan csodálatos átélni. Rengeteg élet igazság van ebben a remekműben.