2019.03.14 00:32 Attila G. Olvasottság: <100x
0

Annyira beteg, hogy az már jó!

Ez egy beteg film... Ez egy kétségtelenül beteg film, néhány gyomorforgató jelenettel. S most akár káromkodhatnék egy hatalmasat az undortól. Szerintem ez a film egyszerűen SZENZÁCIÓS! Nem feltétlenül állítom, hogy minden pillanatára emlékszem. Talán mégis. Régen láttam teljes egészében, pedig szívderítő lenne újra nézni. Mégis úgy vélem, nem volt benne egy századmásodpercnyi üresjárat sem, ami azért szerintem ritka. A moziban ülve szerintem végigröhögtem az egész filmet, szerintem olykor a fejemet fogva, s azt gondolva: "Na ne má', ilyen a világon nincs!"

A filmre visszaemlékezve legalább 3 hírhedt jelenete kapásból eszembe jutott (1-2 filmleírást olvasva még 1): A fondorlatos vekkeróra által keltett bonyodalmak, melyet talán Wayne Szalinszkitől csórtak el... A fokozatosan széteső biciklin való kerékpározás; ami egy nem feltétlen falak közé szorított szabadtéri cirkuszban talán világszám lenne. A nukleáris halak beszerzése, feltálalása, és... azoktól való megszabadulás, hogy finoman fogalmazzak. ,Na meg az egy-két, talán kissé lumpen alkalmazottal való összecsapás, melyet talán még a Waczak Szállóban is megirigyeltek volna.

Annyira beteg, hogy az már jó!

Szerintem egyszerűen minden összeállt ahhoz, hogy ezt a filmet egy egetverdeső szenzációs vígjátéknak tekintsük, aminek köszönhetően akár a hasunkat is foghatjuk a nevetéstől, azt megpihentetve, ha már elfáradt a karunk, miközben a fejünket fogtuk. Azért valljuk be, számos olyan vígjátéknak titulált filmet látunk életünk folyamán, amelyen még csak elmosolyodni sem tudunk, vagy csak nagy ritkán, hiába tűzdelték tele humorosnak titulált jelenetekkel. Én is tudnék ilyen filmeket sorolni. S hát ugye teljesen egyén- és lelkületfüggő, hogy ki min tud nevetni. Lehet velem vitatkozni arról – persze racionálisan, s mindenféle személyeskedést nélkülözve –, hogy ez tényleg olyan szenzációs film-e, mint ahogyan vélekedek róla. El kell, hogy ismerjem, megosztó film. Egy másik filmekkel is foglalkozó oldalon 26 szavazat alapján 8,5 pontot kapott a 10-ből, itt 58 %-ot 19 szavazat alapján. Ha ezt a 2 eltérő számot nem láttam volna, akkor is meg tudnám érteni azt, akit esetleg ettől a filmtől kivert a víz. Bevallom, talán én is kicsit félve ültem be a filmre – talán már fogalmam sincs, milyen indíttatásból –, mert nem tudtam eldönteni, hogy mire számíthatok tőle. Szerintem tipikusan olyan, hogy vagy beletrafál valakinél, vagy nagyon nem. Nálam betalált. Bár bizonyos tekintetben engem is zavarba hozott... De csak most, a film szereposztásának fürkészése miatt.

Például részben amiatt, mert nem játszik benne egyetlen ismerős nevű színésznő sem, pedig bizonyára szerepeltek benne csinos hölgyek. Ami viszont egyenesen ledöbbentett, hogy 3 olyan színész nevét találtam a stáblistán, akiknek nem feltétlenül emlékeztem eme filmbeli alakítására. Vincent Cassel??? Bill Nighy??? Simon Pegg??? Jó, mondjuk Cassel alakítása viszonylag hamar elkezdett derengeni; valami fegyveres, agresszív alak lehetett, aki ellen mégis hatásos fegyvernek bizonyult a nukleáris hal. Ennek ellenére úgy rémlett, hogy a Bíbor folyókban láttam először talán a Vörösmarty moziban ülve. Valószínűleg tényleg abban a filmben figyeltem fel rá, pedig addigra már 3 filmben is láttam moziban. Meg voltam győzödve arról, hogy Bill Nighyt a Fújd szárazra, édes! című filmben láttam először. Az biztos, hogy ebben a filmben szerettem meg az arrogáns alakítása miatt. Viszont fokozatosan beugrott, hogy valószínűleg Ő volt az Agyatlan Apartbanban megszálló "pedáns család" mogorva feje. Leginkább Simon Pegg Agyatlan Apartmanbeli alakítása sötét folt számomra. Úgy véltem, hogy Őt a Cornetto-trilógia 2 darabjában láttam "először" Nick Frost oldalán a Vaskabátokban moziban, és a Haláli hullák hajnalában videókazettán. A Világvége című 3. örökbecsű darabot még semmilyen formában nem sikerült elcsípni. Egyébként nem teljesen értem, hogy a Paul című filmben miért nem nyaltak el pár Cornettót. Pláne ott... (Ezek szerint a szabad szájú földönkívüliek még nem tudják, hogy szeretik a fagyit.) Akkor most beszélhetnénk tetralógiáról. Ezen lépjünk túl.

Egy másik filmértékelést kísértetiesen hasonlóképp kezdtem ezen a honlapon. Még a cím is stimmel. A cím végi különböző írásjelek viszont nem a véletlen műve. Kevin és Perry történetét, a záró nagy jelenetet leszámítva első látásra valószínűleg utáltam, nem tudtam hova tenni. Az Agyatlan Apartmant viszont már akkor imádtam. Egyébként történetesen úgy alakult, hogy a 2000-es esztendőben az Agyatlan Apartman volt a 47., a Kevin és Perry a csúcsra tör a 48. film volt, amit moziban láttam.

Amit talán még megemlítenék, hogy bár talán akadt a filmben még pár említésre méltó alakítás. Mégis szerintem a filmet a helyzetkomikumok, s a 2 főszereplő vitte el a hátán.

thriller | vígjáték

Az Agyatlan Apartman című vígjáték főhőse Eddie és Richie, akik a világ legborzalmasabb hoteljét vezetik: a séf részegen felzabálja az összes kaját, a pincér egy... több»

0