Àrokszörnyek, rákszerű vízilények, sellők és még csak pár dolgot említettem abból a rengeteg csodából, amit James Wan elénk tár az Aquamanben. Igazi látványorgiával találkozhattunk a DC legújabb és talán eddigi legjobb szuperhős filmjében. Aquaman a maga bumfordi módján berobbant a mozikba; jött, látott és tarolt.
Szinte csak jót tudok mondani erről a filmről. A cselekmény és a látvány is nagyszerű volt. Tetszett, hogy annyi változatos helyszínen játszódott a történet, többek között sivatagban, tengerben, trópusi öbölben is jártak hőseink. Itt külön kiemelném, hogy a film végig a Földön játszódott és így is igazán csodálatos helyekre kalauzolt el anélkül, hogy egy másik univerzumba vitte volna a cselekményt. A földi helyszínekkel a természeti kincseink megmutatásán kívül még a történetet is sikerült kicsit közelebb hozni a nézőhöz. A már említett nagy világjárás alatt Arthur Curry jelleme is bejárt egy utat, amely során egyszerű, ám jó szándékú izomagyból Atlantisz tisztaszívű és bátor királyává vált. Mera hercegnő és Aquaman párosa nagyon jól összecsiszolódott a film végére, bár a filmvégi csókjuk eléggé erőltetett volt. Azt a jelenetet tényleg nem tudtam mire vélni, amikor a legfontosabb csata közepén hirtelen nekiálltak csókolózni, miközben mindenki lövöldözött körülöttük. Amber Heard és Jason Momoa mindenesetre nagyszerű színészi munkát végeztek.
Külön tetszett, ahogy a készítők gond nélkül ötvözték a drámát a humorral. Míg a Marvel filmekben néha túl sok a humor, a DC filmekben meg túl sok a dráma, itt most végre nem elkülönült a kettő, hanem egy varázslatos történetté fonódott össze, amelyet mindvégig átitatott a kreativitás. Jó példa erre az a jelenet, melyben Mera Szicíliában harcol az ellenséggel, és éppen egy borkereskedésben folyik a harc, így végül a bor segítségével harcképteleníti az ellenfeleit. A jelenetben egyrészt pazarul nézett ki, ahogy egyszerre lövellt ki minden üvegből a bor, másrészt meg vicces is volt, de azért megmaradt a harc izgalma is.
A történetvezetés sem volt lapos, mindig megvoltak a kellő csavarok a cselekményben, még ha kicsit kiszámítható is volt. Az Aquaman összességében tehát egy üdítően újszerű királydráma volt, amely egy minden apró részletében kidolgozott varázslatos mesevilágot tárt elénk. Egyszerre volt nagyszabású és néhol monumentális, ám mégis jól befogadható, szerethető alkotás.
