Egy újabb iparosmunka

Bevallom, számomra csalódás volt a film, azt hittem, kicsit többet fog adni a lapos, jellegtelen kommersznél és a thrillerek megszokott sablonjainak egymásra dobálásánál. Azt el kell ismerni, hogy a sztori leköti a nézőt, bár az eleje némileg döcögős, de egy idő után már kezd fordulatosabb lenni. A csavar is érdekes, viszont én az egész filmet elnagyoltnak éreztem, az amnézia elvileg jó alkalmat adna egy önmagát kereső ember ábrázolására, a belső és a külső konfliktusokra, csak ez itt valamiért nem hatolt olyan mélyre, mint egy valóban pszichológiai megalapozású történetben. A filmet az átlagnézők számára is könnyen fogyasztható moziként akarták eladni, valószínűleg ezért is lett egy kissé híg thrillerecske ebből az egyébként többet ígérő alapötletből. Kicsit lehetett volna dolgozni mondjuk a szerelmi sokszögön, és úgy éreztem, a viszonylag pörgős cselekmény is a kimunkáltság rovására megy. A két főszereplő figuráját sem igazán ábrázolták túlságosan mélyenszántón, mindez különösen azután lett volna kimondottan érdekes, hogy a néző megismeri a sztori megdöbbentő fordulópontját, valamiért mintha így is kissé egysíkúak maradtak volna az alakok.

A mozi a hollywoodi sikerreceptek jól bevált fogásait alkalmazza, többé-kevésbé szabályos időközökben hintették el a néző képzeletét birizgáló „nyomokat”, a feszültséget előidéző jeleneteket. Erre minden tisztességes iparosmunka képes, ez a film is, ennél többet viszont sajnos nem tudott nyújtani. Pedig alapvetően izgalmas lett volna a sztori veleje, jobbak lehettek volna a karakterek. Ami a film címét és szimbolikáját illeti, az viszont telitalálat, hiszen egyszerre törik darabokra a főhős fizikailag, és a múltját is ilyen emlékSzilánkokból kell összeraknia, s néha láthatunk egy szétrobbanó üvegtáblát is, aminek egyaránt van tényleges mondanivalója a film szempontjából, de jelzi a főszereplő szétesettségét, a múlt rekonstruálásának (és egyben konstruálásának is) a nehézségeit. A „csavar” valamelyest emel a film színvonalán, ám összességében véve egy középszerű, kissé felszínes tucatprodukcióval van dolgunk, amelynek a befejezése mintha sietős és összecsapott lenne. Egy esti szórakozásnak megteszi, és ha eleve nem várunk tőle túl sokat, akkor a megnézése után sem fogjuk némileg kesernyés szájízzel konstatálni, hogy „na, ez is megvolt”. Ha viszont úgy ülünk le megnézni, hogy azt reméljük, a nagy átlagból valamivel ki fog emelkedni ez a film, akkor valószínűleg nem leszünk teljesen elégedettek a megtekintést követően.

Egy újabb iparosmunka

Wolfgang Petersen sokszor bizonyította, hogy össze tud rakni többé-kevésbé jó iparosmunkákat, ez a filmje sem több ennél, sajnos. Kár, mert szerintem több potenciál lett volna a sztoriban, ha az alkotók nem csak a konzumtársadalmat vették volna célba, és ha kicsit bátrabban foglalkoznak bizonyos kérdésekkel, pl. a plasztikai műtétek erkölcsi hátterével vagy a pszichopata személyeknek a társadalomra gyakorolt befolyásával. Így viszont csak egy lavór langyos víz lett az eredmény, nézhető ugyan a film, de semmi extra, tucatthriller a javából.

SPOILER

Ami engem különösen zavar a film megnézése után, az az, hogy oké, hogy átplasztikáztatom a szeretőm arcát, hogy a férjemre hasonlítson, de simán lett volna olyasmi, amiből az illetőről azonnal kiderül, hogy ő nem az igazi férj. Ugyanis szerintem képtelenség, hogy a műtét után a szeretőnek még a HANGJA is megegyezzen a férj hangjával. Jó, persze, ennek az az oka, hogy Tom Berenger alakította a férjet és az átoperált szeretőt is, viszont a való életben az első megszólalása után valószínűleg simán lebukott volna az átoperált fickó. Én ebben látom a film egyik nagy buktatóját, szerintem ebbe senki sem gondolt bele a készítők közül sem, vagy nagyvonalúan félresöpörték a kérdést, hiszen akkor alapból megdőlt volna a teljes sztori. Szóval szerintem a történet leggyengébb pontja az, hogy még ha arcra át is alakítanak valakit (az ujjlenyomatok átalakításáról szó sincs, tehát elvben ebbe is bele lehet bukni adott alkalommal), a hangját nem lehet tökéletesen azonossá tenni egy másik emberével, vagyis ez egy logikai bukfenc az egészben.

66 Szilánkok  (1991)

dráma | krimi | misztikus | thriller

Dan egy autóbalesetet követően elveszíti emlékezőtehetségét. Felesége fényképekkel és történetekkel próbálja feléleszteni férje múltjának emlékkockáit. Dan találkozik... több»