Kár, hogy csak ennyire futotta

2019.03.30 11:52 Filmbarbár Olvasottság: 463x

2

Lucio Fulci véres, brutális és komor rémmeséje a New York-i mocsok világába kalauzolja el a nézőt, miközben éles kritikát fogalmaz meg az "amerikai álomról" is. Bevallom, bennem felemás érzéseket keltett ez a film, egyrészt érdekes volt a kilátástalanság ábrázolása és a rendkívül nyers képi világ, másrészt viszont a történet eléggé gyenge és sablonos, ami kicsit kiábrándulttá is tett. A sztori több szálon fut, nehezen követhető, hogy kinek mi is a szerepe az egészben, és vannak olyan szereplők is, akik fontosaknak tűnnek, de kiderül róluk, hogy valójában jelentéktelen figurák, akik csak "tölteléket" jelentenek a filmben. Közben persze a rendező ügyesen tereli a gyanút a különböző szereplőkre, és a néző már-már kezd megtébolyodni, mert nem érti, hová is fog kilyukadni a történet. Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor azt is mondhatjuk, hogy nincs valódi cselekménye a filmnek, többé-kevésbé összefüggő események sorozatát látjuk a szemünk előtt, ami Fulcinak már A pokol hét kapuja c. filmjére is jellemző szerkesztési elv volt. A szétesettséget persze felfoghatjuk úgy is, hogy a modern világ poklának elbeszélhetetlenségét próbálja itt visszaadni a rendező, ám szerintem meglehetősen kérdéses, hogy ezzel nem rontott-e a film befogadhatóságán.

A kiindulási helyzet nem lenne teljesen érdektelen, hiszen furcsa, hogy egy ember Donald kacsa hangján hápogva gyilkolásszon, majd pedig a főszereplő Williams felügyelőnek is így telefonálgasson. A film így eléggé bizarr felhangokkal indul, de akár viccesnek is tarthatnánk azt, hogy a gyilkos hápog, mígnem aztán szembesülünk a kegyetlen tetteivel, a befejezésben pedig - szokás szerint - megtudjuk ennek az okát is, aminek következtében a tettest egy kissé még talán sajnálni is lehet. Viszont érdekessége a filmnek, hogy lényegében véve nincsenek szerethető karakterei, sőt, szinte mindenkinek van takargatnivalója. A felügyelő kiégett és prostizik, a pszichiáter homokos, de felbukkan itt egy impotens milliomos és a kielégülést perverz módon kereső felesége, egy drogos és szexuálisan aberrált piti bűnöző, és még lehetne sorolni. Fulci itt jól bemutatja a társadalom minden rétegébe behatoló mocskot, a film legtöbb jelenete a sivárságot, a kilátástalanságot mutatja meg. A néző megismerkedhet New York árnyoldalával: a zsúfolt, bűnökkel teli éjszakai utcákkal, a nézőket élő pornóshow-kkal szórakoztató moziépületekkel, a lepusztult városnegyedekkel és metrókkal, egyszóval a nagyvárosi félvilággal. Persze ez a terep a társadalomkritikához jó alapot nyújt, hiszen itt az emberek kiüresedve, robotként élik a mindennapjaikat, nem törődve a másik emberrel, csakis a saját önző céljaikat hajszolják. Ehhez adódnak hozzá a gyilkosságok, amelyek szintén egyrészt a városi bűnözést mutatják meg, másrészt a rendőrség tehetetlenségét. Ebben az esetben ugyan nagy szerep jut(na) a rendőrségnek és a nyomozásnak, a valóságban azonban nem jutnak ötről a hatra, ezért is érdekes az, amikor Fulci is megjelenik a filmben a rendőrfőnök szerepében, és kéri Williamset, hogy legalább próbálják azt a látszatot kelteni, mintha eredményt próbálnának elérni. Persze a rendező a gyilkosságok ábrázolása terén sem fukarkodik, a néző szinte testközelből "élvezheti" az áldozatok haláltusáját, hallhatja a nők sikolyait, láthatja tehetetlen vergődésüket, rémületüket, a fröcskölő vért, a szétnyíló húst, a kifolyó belsőségeket, vagy éppen a zsilettpengével összeszabdalt prosti megkínzott testét, akinek a gyilkos még a szemgolyóját is kettévágja. És miközben a néző iszonyodik, és menekülni próbál ebből a világból, valamilyen szinten mégis részese lesz ezeknek a bűnöknek, és nem találja a kiutat. Talán meglepő a film erős szexuális töltete (maga Fulci sem gyakran él ezzel az eszközzel), a nyílt pornográfia, de itt dramaturgiailag fontos szerepe van, nem mellesleg ezzel valószínűleg azt is üzenni kívánja a rendező, hogy a modern világban a szexualitás és a bűn/erőszak kéz a kézben jár. Vagyis voltaképpen a néző - de még a rendező is - részesévé válik ennek az egésznek, hiszen mindenki (csúnya szóval élve) bevonódik a játékba, maga Fulci is, aki - mint azt említettem - mellékszereplőként is feltűnik a filmben. A műfaji szabályoknak megfelelően aztán a végén persze kiderül, hogy ki és miért gyilkol - noha azért a történet közepétől akad egy-két sejtető nyom -, és szerintem az, hogy ennyi film szól a pszichopata, lelkileg gyenge, a társadalom ellen forduló emberekről, azt is sugallja, hogy a társadalom is hibás ebben, hiszen kitermeli magából ezeket a brutális gyilkosokat, akik könnyen összeroppannak, és megtébolyodnak, miközben a felszínen tovább élik a normálisnak tűnő életüket. Amit kicsit sajnáltam, az a szokás szerint összecsapott befejezés, a végső leszámolást és a tettes motivációinak ismertetését meglehetősen gyorsan elintézik.

Összességében véve azt tudnám mondani, hogy nem ez Fulci legjobb munkája, kicsit talán érződik rajta az, hogy az angolszász világnak engedményeket tett, és inkább a tengerentúli közönség ízlésének megfelelő alkotást próbált tető alá hozni, valamelyest kilúgozva az európai giallo sajátosságait, és számomra hiányoztak azok a karakterek akikkel azonosulni lehetne, akikért izgulni lehetne. Nem mellesleg a cselekményszövés sem volt különösebben fordulatos, úgy éreztem, mintha a gyilkosságok közötti részek csak azért lennének, hogy valamivel ki lehessen tölteni a játékidőt. Viszont szerintem nagy pozitívumot jelentett a sötét hangulat, a mélységes pesszimizmus, hiszen amint azt Susy, a kislány sorsa is megmutatja, a jövő is kilátástalan, a fiatal nemzedékre sem vár túl jó sors, és ritka az ennyire nyomasztó film, ahol nincs feloldozás, nincs semmi, amibe a szereplők kapaszkodhatnának. (De a felnőttek számára sincs más kilépési lehetőség, mint a halál, aki életben marad, az ugyanúgy ebben a sekélyes pocsolyában dagonyázhat tovább.) Talán ez a borúlátás teszi ezt a filmet igazán hangulatossá, egyebekben viszont nem lép túl az átlagos színvonalon. Kicsit sajnálom ezt, mert úgy érzem, nagyobb potenciál lett volna ebben a történetben, kár, hogy csak ennyire futotta.