Bizonyára rájöttek a francia filmkészítők is, hogy Omar Sy karrierje olyan fázisában van, hogy a neve bármilyen vígjátékot el tud adni. Csak erre tudok gondolni, hisz ezt a filmet egyedül a főszereplővel tudták volna megmenteni, de erre még ő is kevésnek bizonyult. A sztori ugyanis a kliséktől bűzlik. A címből is sejthető, melyik klasszikus filmet veszi alapul (Beverly Hills-i zsaru), amivel még meg is barátkoztam volna, ha a történet rejt magában annyi poént vagy krimit, amire azt mondom, képes fenntartani az érdeklődésem.
A játékidő ezt a totál érdektelenséget próbálja majd két órára elnyújtani. Omar Sy a széles mosolyával és szimpatikus tekintetével egyre kevesebb értéket képvisel, mert valljuk be, az Életrevalók óta rengetegszer láttuk hasonló szerepekben. Nem alakul ki egy erős történetszál, emellett még a zsarupáros se tud a néző előtt úgy összekovácsolódni, ahogy azt a film szeretné. Egyik jelenetről a másikra; az unszimpátiából barátság lett, de nem láthattuk az ide vezető utat. Omar Sy ,,nyomozós" anyukája rém idegesítő, pedig ezzel a humort próbálták gazdagítani, eredménytelenül. Ezek után azt hihetnénk, hogy ennyi volt a negatívum, de beleerőltettek a játékidőbe egy totál fölösleges romantikus szálat, aminek annyi köze nem volt a történethez, hogy csak emiatt érezzük igazán elnyújtottnak a filmet.
Francia vígjáték kedvelőjeként (is) lebeszélnék mindenkit, aki valamire való vígjátékra vágyik, mert A belleville-i zsaru alulteljesít. Félek, pár ilyen húzás, és Omar Sy neve sem fog csalogatni senkit a mozipénztárakhoz.
49 A belleville-i zsaru (2018)
Baaba Párizs egyik legnyüzsgőbb negyedében, Belleville-ben teljesít rendőri szolgálatot, ahonnan még sosem tette ki a lábát. Barátnője már többször próbálta meg rávenni,... több»
