:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT:::
Bár a filmet sok esetben giallóként aposztrofálják, valójában inkább egy, a korai 70-es évek ritmusában készült thriller, nem túl érdekfeszítő cselekményszövéssel és kissé avíttas hangulattal. Sajnálattal (és némi malíciával) említhetjük meg azt, hogy az alkotás legszínvonalasabb része a fényképezés; egyebek terén nem sok érdekességgel vagy egyediséggel tud szolgálni.
A történet a hasonló zsánerfilmek sok sablonját felhasználja (titokzatos autóval szaladgáló arctalan gyilkos, aki sötét ruhában, bőrkesztyűben dolgozik, és természetesen mindenhová akadálytalanul be tud jutni, ki is tudja deríteni, hogy a leendő áldozatai éppen hol tartózkodnak; majdnem áldozattá váló fiatal nő, aki magánnyomozást indít; tehetetlenül topogó rendőrök, akik semmit nem tesznek hozzá a sztorihoz, az ő szerepüket akár ki is lehetett volna hagyni), és bár a cselekmény szépen lassan csordogál, elég kevés az izgalom és a látvány. Jómagam kissé untam a filmet, érzésem szerint fölöslegesen túlbonyolították az egészet, miközben így is csak nagyon nehezen jött össze az a másfél óra, amíg a film tartott. Időnként úgy éreztem, mintha az alkotók ötlethiányban szenvednének; mondjuk ez nem is csoda, hiszen éppen ebben az időszakban szinte futószalagon gyártották a hasonló jellegű produkciókat, és nehéz lehetett újat mondani, főleg minőségibb formában és színvonalon. Itt némi pluszt talán a hippik életmódjának – sajnos túl rövid – bemutatása jelenthet (az is igaz, hogy ennek sincs kb. semmi lényeges kapcsolódási pontja a fősodorhoz, akár ez is kimaradhatott volna a filmből, azzal sem csorbult volna a mondanivaló), illetve érdekes még a bizonyos mértékű antiklerikális hangnem, ennek a gyilkosságok szempontjából ugyanis nagy jelentősége van.
Amit nagyon hiányoltam a filmből, az az, hogy nem tudtam beleélni magam a történetbe, a figurák elég egysíkúak voltak, és valójában még a főszereplőkért sem igazán tudtam izgulni, meglehetősen kiszámítható volt minden. Az alapötlet jó lett volna, hiszen a történet az ismeretek hiányáról (is) szól, ugyanis a gyilkos nem tudja pontosan, melyik nőt is lehet hibáztatni egy bizonyos múltbeli eseményért, így nem marad más választása, mint hogy módszeresen legyilkolja a szóba jöhető nőket (amitől így egy kicsit mesterkéltté is válik a film). Azonban a gyilkosságok többsége is meglehetősen lapos, bár a történet elején elég jól játszik a rendező a feszültséggel, amikor a nő megijed a mérgezett tejtől haldokló macskák látványától, majd a gyilkos elkezdi őt fojtogatni, és a nő szeme kezd véreressé válni, ami képileg rímel a tetőablak üvegének színével. (A másik – ámbár kihagyott – ziccer a fúróval elkövetett gyilkosság lenne, de itt is viszonylag szolid megoldást választottak az alkotók, egy vérbeli [csak hogy a témához illő legyek] giallóban valószínűleg hosszasan élvezkedett volna a kamera a testbe hatoló fúrószár és a kifröccsenő vér látványán, az áldozat halálsikolyán és a fúró hangján, itt ezt a részletet is rövidre zárták.) Sajnos más pozitívumot nem nagyon tudnék felsorakoztatni, a gyilkos indítéka bizonyos mértékben érthető, de valahol erőltetett is, a nyomozás során sem tudják felkelteni a néző érdeklődését, a háttértörténet is elég lapos, és az egész film olyan, mint egy vérszegénységtől támolygó ember, kissé bágyadt és erőtlen.
Többet vártam ettől az alkotástól, ehelyett kaptam egy bizonyos értelemben véve agyonbonyolított, más értelemben véve azonban meglehetősen lebutított sztorit sablonelemekből összedobálva, az eredetiség bármiféle jele nélkül, majdnem nulla feszültséggel. Elég kidolgozatlan a történet, a jellemrajz; kicsit úgy éreztem, mintha a műfaj karikatúráját nézném, bár ahogyan azt korábban is említettem, nem is feltétlen giallóként aposztrofálnám ezt a filmet, annál azért kevésbé drasztikus. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor anno a diákokkal verseket írattak klasszikus minták után, és jól tudjuk, hogy pl. Csokonainak sem ezek a diákkori gyakorlatai váltak remekműként ismeretessé. Itt is egyfajta "ujjgyakorlatot" láthattunk, többé-kevésbé tisztességesen összerakva a sémák alapján, amelyet kissé lélektelenül készítettek el, amolyan iparosmester módra. Aki már látott vérbeli giallót, az valószínűleg azért lesz csalódott e film megtekintése után, aki pedig ezzel az alkotással kezdi a műfajjal való ismerkedést, annak talán elmegy a kedve a további kísérletezéstől. Számomra csalódást okozott ez a produkció, talán éppen azért, mert már van tapasztalatom a giallo műfajában, és előzetesen többet vártam a filmtől, mint amennyit kellett volna.
