Felemás érzésekkel vártam ezt a filmet. Különösképp a hazánkban is egyre népszerűbb skandináv krimik irányították évekkel ezelőtt Svédországra a figyelmem. Ezek között is a Millennium-könyvek keltették fel az érdeklődésemet, természetesen mind az 5 eme művek alapján készült filmet láttam, illetve olvastam az első három kötetet, amelyek 2 folytatását sajnos még nem sikerült beszerezni. Ezeken kívül még 3 skandináv krimit volt szerencsém olvasni: a Kristálytemplomot – természetesen láttam az eme regény alapján készült filmet is –, ennek folytatását, a Véráldozatot, és a Lány a hóbant. Az összes említett mű története Svédországban játszódik. Egyre inkább vonz az ország hűvös, titokzatos atmoszférája; ha tehetem, legalább egyszer mindenképp elutazom oda.
Bár a Határeset nem feltétlen tartozik a skandináv krimik közé, szerintem a műfaja talán mégis valami hasonló. Amikor a filmről olvastam, mindenképp felkeltette a kíváncsiságom. Viszont amikor az előzetesét láttam egy másik filmre várva, egy kissé megijesztett. Elgondolkoztam rajta, biztos akarom-e ezt a filmet látni. Nem szokásom mások külsejét illetően negatívan megnyilvánulni – persze elképzelhető, hogy volt erre egy csekély számú példa, szerintem mindenki hibázhat –, mert egyszerűen gyűlölöm, ha akár másokkal, akár velem ezt teszik; én az ilyesmit gyerekes és idióta megnyilvánulásnak tartom, és most finoman fogalmaztam. Na persze, ettől még kialakulhat bárkiben ilyesféle vélemény, de szerintem legtöbbször az az ideális eset, ha ezt megtartja magának.
Azonban amikor arról van szó, hogy valaki egy film előzetesében tekint meg olyan különös karaktereket, akiket nem biztos, hogy bő másfél órán keresztül látna a filmvásznon, minimum elgondolkodtató. Mégis volt mind az előzetesnek, mind a filmnek valami rejtélyes, különös bája, amiért mégis szerettem volna látni. Hisz erre az előzetesre pont az a titokzatos hűvösség volt jellemző, ami számomra vonzóvá tette Svédországot. Sőt, még az egyik említett – egyébként hölgy – karakternek is volt valami rejtélyes vonzereje. A férfi fő karakter volt igazán irritáló. Na meg igazából szeretem az ilyen rejtélyesnek tűnő filmeket; a műfaji besorolásai között fellelhető "fantasy" szócska is figyelemfelkeltő volt. Aztán egy majdnem meghallott spoiler mégis kis híján eltántorítson a film megtekintésétől.
Egy kicsi kitérő. Édesanyám világéletében szeretett moziba járni, egy-egy nap akár 4-5 filmet megnézni, s neki még volt szerencséje beülni például néhány egykori hangulatos 18. kerületi moziba. Amikor arra járunk, mindig mutogatja, emlegeti azokat az épületeket, amelyekben e mozik voltak. Ez a mozizós jó szokása azóta is megmaradt, sőt, egyre inkább visszatér, s természetesen átragadt rám is. Olykor manapság is vele tartok, például a Cirko-Gejzír Filmszínházba is többször együtt ültünk be, amelyhez – és a hozzá kapcsolódó filmforgalmazóhoz – eme film is köthető. Egyszer, amikor épp a mozi előterében ücsörögtünk, édesanyám arra lett figyelmes, hogy Györgyi Anna színművésznő viharzott ki az egyik terméből egy éppen megtekintett filmről, aminek sajnos nem tudta megvárni a végét, mivel sietett valahová; s elkezdett a pénztáros hölggyel lelkesen beszélgetni a filmről, ami egyfelől pozitív, másfelől negatív tapasztalat volt, ugyanis kiderült, hogy éppen a Határesetről volt szó; s mivel épp távozóban voltunk, én igyekeztem sietősen ezt megtenni, nehogy túlságosan hamar meghalljak néhány információt például a végkifejletéről.
Továbbra is maradt bennem némi szkeptikusság a filmet illetően. Aztán egy este mégis hagytam magam rábeszélni, hogy megnézzük. Igazából nehéz eldönteni, hogy ez megfelelő, pozitív döntésnek bizonyult-e. Édesanyám többször is kérdezte a filmről a véleményem – például aznap késő este is –, ő is kissé meglepődött, mégis szinte lelkendezett róla. Én viszont úgy reagáltam, hogy hagyjon ezzel a filmmel békén, mert szeretném elfelejteni. Megtekintése közben kis túlzással egy világ omlott össze bennem, legalábbis némiképp lélekromboló volt. A történetével igazából nem lett volna különösebb bajom, tulajdonképpen végig magával ragadott az egész film. Mégis, néhány pillanata számomra kissé megbotránkoztató volt.
SPOILER ON.
Szóval, amikor "Mar-ról" kiderült, hogy ő igazából "Mariska", azt még csak-csak elviseltem volna; bár meglepően, már-már zavarba ejtően termékeny "Mariskának" bizonyult.
Viszont, amikor "Juliskáról" derült ki, hogy Ő bizony igazából "Julio"... Bizonyos testrészéből bukkant elő egy másik, amolyan "antenna-szerű" testrész... Bár igazából talán számítani lehetett valami hasonló fordulatra, engem mégis lesokkolt. Sokmindent elvisel a gyomrom, de ezt valahogy mégis nehezen emésztette meg.
SPOILER OFF.
Lehet, hogy nem az a leghangsúlyosabb szála a filmnek, amiről az imént írtam, sőt, biztosan nem. Hosszasan lehetne elmélkedni azon, hogy milyen, talán sokakat valamilyen formában érintő problémakört jelenít meg egyébként kiválóan a film. Azonban több olyan filmhez volt szerencsém mozizásaim során, amely jelentős részében lenyűgözött, mégis például az illető mű jellemzően egyik filmvégi jelenete – vagy éppen a befejezetlensége, esetleg a történések túlságosan is negatív alakulása – kihoz a béketűrésemből. Tavaly a Határeset mellett ilyen hatást keltett bennem például a Három óriásplakát Ebbing határában, amely ebben az évben az első film volt, amire moziba beültem; és a szintén a Cirko-Gejzírben megtekintett Könyvesbolt a tengerparton, amelyről csaknem az utolsó percekig úgy vélekedtem, hogy a 2018-as év tekintetében az abszolút kedvenc filmem lehet, egy addig magát szinte töretlenül első helyen tartó filmet megelőzve.
Nehéz, nagyon nehéz értékelni ezt a filmet. Igazából eme véleményező doboz fenti csillagos értékelő sávját tekintve egy felváltva kiteljesedő, majd kiürülő sáv jelenik meg a szemem előtt, bár a kiteljesedés jobb oldali végső határa a középső csillag. Mielőtt megpróbálnék végső döntést hozni – mely nem biztos, hogy teljesen tükrözni fogja a film iránti tényleges véleményem –, muszáj megjegyeznem, hogy szerintem van egy említésre méltó érdekessége. Ugyanis érintett volt az Oscar-díjátadón a Legjobb smink kategóriájában a Két királynő, és a végső győztes Vice - Alelnök mellett. Mindhárom filmet láttam. Számomra egyszerűen nevetséges az akadémikusok döntése. Emlegettem már a szívemhez leginkább közel álló Oscar-sikereket, viszont az Alelnöknek odaítélt szobrocska mindenképp a másik végletet képviseli. Több "komponens" okozza a felháborodásom, az Alelnökkel kapcsolatosról szerintem célszerűbb lesz majd annál a filmnél írni. A Két királynőt ilyen tekintetben nehéz megítélni. A jelölést szerintem mindenképp megérdemelte, de nehéz eldönteni, hogy a film a smink tekintetében hozott, mutatott-e bármi újdonságot. A Határeset viszont egyenesen kiemelkedett a trióból.
A Vorét alakító Eero Milonoff külsején nem feltétlen kellett sokat változtatni a sminkeseknek, csupán egy eleve különösnek tűnő figurából csináltak egy még különösebbet.
Nade Eva Melander! Történtek már érdekes, hasonló átalakulásokat megcélzó kísérletezések a filmtörténelemben, s most lehetne említeni akár az Aranyoskámat, a Mrs. Doubtfire-t, a Bölcsek kövérét, a Gagyi mamit, és az inkább a zene világához köthető Sztárban sztár show-műsort. Viszont e filmekben az ominózus alakítások után is valamilyen szinten fellelhetők voltak az egyébként átalakított színészek, karakterek eredeti arcvonásai is. Az egyébként bájos Eva Melanderből egyenesen egy "másik nőt" csináltak, akinek bájossága javarészt a színésznő lelke mélyéről fakadt; igaz, talán akadt külső bájos vonása is. Szerintem ez mindenképp egy filmtörténeti jelentőségű átalakítás volt.
Ami a film értékelését illeti. Szívem szerint nem adnék rá 1 csillagnál többet, mert mondhatni fájt, főleg az említett lesokkoló... hirtelen nem is tudom, minek nevezzem... Jelenet? Történés? Alakulás? Felismerés? Viszont néhány enyhítő "körülmény" – a bájos Eva Melander, az említett átalakítás, s a magával ragadó történet – miatt megadom a 3 csillagot, de ez fölfelé kerekített érték. Egyébként némileg elgondolkodtat, miért is kapta a film azt a címet, amit. Végülis akár le lehet vezetni, mégis kicsit különös.
64 Határeset (2018)
dráma | fantasy | romantikus | thriller
Tina vámellenőr, és az egyik legjobb a szakmájában, mert olyan ösztönösen dolgozik, mintha ki tudná szagolnia az emberek titkait. Egy nap olyan utazóval találkozik, aki mintha... több»
Szereplők: Eero Milonoff, Matti Boustedt, Viktor Åkerblom-Nilsson, Ann Petrén, Rakel Wärmländer
