Van a film közepén egy jelenet, ahol Allu (Gana) kitépi a kezét az egyik nő kezéből, és a másik nő segítségére rohan. Megküzd a gonoszok hadával, miközben tombolnak a dobok és ugrálnak a sárkányok. És a végén kézen fogva elvezeti a nőt. Na, ezt a jelenetet már csomószor megnéztem, egyszerűen nem tudom megunni. A lelkemben Mahalaksmivá (Rakul Preet Singh) változom, és azzal töltöm az életemet, hogy Allu kezét szorongatva közlekedem életem végéig.
Persze ez is egy véres, verekedésekkel teli akciófilm kemény történettel, természetesen Allunak itt is földöntúli képességei vannak, golyó nem fogja, kés nem sebzi, vagy, ha igen, észre sem veszi. És itt is minden gazfickó kivárja a sorát, hogy a megfelelő időben elterüljön a földön. Véletlenül sem támadják le egyszerre tízen, mert akkor nem lenne film. De a nagy harcos ugyanakkor érző szívű, szerelmes, engedelmes fiú, és szerető unokaöcsi is; és Allunak nagyon jól áll, amikor mélyen maga elé néz, vagy amikor idegesen feszeng. Vannak csavarok a filmben, egy-két oda-vissza időugrással, de logikusak, és követhetők. És vannak egészen vicces jelenetek is. Obul idióta bandája kifejezetten üdítő, de a sokat beszélő nagybácsi (Brahmanandam) kissé túlteng. Azt látom, hogy gyakorlatilag nincs telugu film nélküle, de ebben kicsit túl sok helyet foglal el. És persze Allu táncai is nagyon jók.
Spoiler!!!
Egyébként indiai filmben először látok ilyet, hogy egy férfi egymás után kétszer lesz szerelmes két különböző nőbe. Nekem egy kicsit megdöbbentő volt, hogy milyen gyorsan túllép mindkettő az egészen. A politikus asszony fair play díjat érdemel, tőlem nem szabadult volna ilyen könnyen Allu. De, mint említettem, én a Mahalaksmi szerepét kértem volna.
