Azt hiszem, csak megemelni tudjuk a kalapunkat egy olyan családi film előtt, ami CGI nélkül teremt olyan pazar képi világot, mint a Mia és a fehér oroszlán. Legutóbb az Egy kutya hazatér című film kapcsán szembesültünk azzal, milyen rosszul sülhet el olykor egy túlhasznált technika, ha a legvalósághűbben szeretnének ábrázolni egy vadállatot. (Hozzá kell tennem, én ennek ellenére szerettem az Egy kutya hazatér című filmet.) Na, Mia és a ritka fehér oroszlánja kalandjaiban nem lehet panaszunk arra, hogy nem valóságos az, amit látunk. Óriási vállalás kötődik a rendező, Gilles de Maistre, s még inkább Kevin Richardson idomár nevéhez, aki nem kis felelősséget vállalt azzal, hogy elvállalta a projektet, miszerint összehoz egy kislányt és egy kisoroszlánt, hogy aztán ebből valami egészen különleges filmélmény születhessen. Gondoljunk csak bele, milyen óriási botrány született volna abból, ha bármi rosszul sült volna el a forgatás alatt. Maistre filmjét 3 éven keresztül forgatta, az állatok egytől egyig valóságosak, sőt, még az a kapcsolat is igazi, ami a két főszereplő, a Miat alakító Daniah De Villiers és a Thor nevű oroszlán között kialakult, aki Charlie-t személyesítette meg a filmben. Daniah együtt nőtt fel az oroszlánnal, megszokták és megszerették egymást a hosszú forgatási idő alatt. Innen ered az a természetesség, ami az elejétől a végéig érezhető a kettejük kapcsolatában, s ezen keresztül persze Daniah alakításában is.
A történet ügyesen építkezik, kezdetben megismerünk egy multikulturális családot, akik nem éppen hétköznapi életmódváltáson esnek át: Londonból költöznek Dél-Afrikába, hogy egy oroszlánfarm vezetését vegyék a nyakukba. Alice (Au revoir, Shoshanna!) és John két gyermeke különböző módon reagál erre a változásra. Mick (akiről végig sejtetik, hogy valamilyen lelki problémával küzd, s a végén fel is fedik a titkot) élvezi, hogy az állatok között lehet, igazi kis gyógyító válik belőle, ezzel szemben húga, Mia kezdetben mindent gyűlöl, ami új otthonához kötődik, s elszakítja őt régi barátaitól. Egészen addig, míg meg nem születik a farm különlegessége, a fehér oroszlán, akiben a családfő az anyagi gondok megoldását látja. Mia viszont új legjobb barátra lel benne, s végre érdekelni kezdi valami az új környezetéből. A szülők éppen ezért hagyják, hogy kialakuljon ez a különleges barátság, ám, ahogy Charlie növekszik, egyre inkább látják a baljós jeleket. Ez az érzés azért átragad a nézőre is, valami elemi szinten végig ott van a feszültség. Mia fesztelen viselkedéséből akár tragédia is kisülhetne, ha nem az lebegne végig a szemünk előtt, hogy egy családi film az, amit éppen nézünk. Egyes esetekben még haragszunk is Miára, hogy veszélyezteti nemcsak a saját, hanem egy jelenet erejéig a bátyja életét is. Nem merünk hinni a szemünknek, hogy létezhet ilyen harmónia egy ember és egy ösztönlény, egy vadállat között. De mégis. Tulajdonképpen a forgatókönyvíróknak jár az elismerés abból a szempontból, hogy egy ilyen családi filmben érdemi karakterfejlődést láthatunk: amennyire unszimpatikus Mia viselkedése a film első felében, olyannyira éles a váltás a második felében. A végén (bár a lezárás mikéntjét előre lehet borítékolni) szabályosan drukkolunk, hogy a lehetetlennek tűnő akciója sikerrel járjon. De nemcsak a főszereplő lánynál vehetünk észre ilyen változásokat, hanem az édesapjánál is: kezdetben együtt tudunk vele érezni (megpróbálja óvni Miát), aztán megvetjük (konzerv vadászatban mutatott közreműködéséért), hogy aztán egy újabb húzással ismét szimpatikus legyen a néző számára.
A végére aztán kapunk egy kis kalandot is. Mia, ahogy végigszáguld a vadonban egy oroszlánnal a teherautó platóján, hát nem kicsit vagány (főleg, mikor besétálnak egy bevásárló központba). Közben végig gyönyörű tájakon járunk, amelyeket gyönyörűen fényképeznek, s még a tanulság sem marad el. Egy olyan fogalommal találkozunk, amivel nem gyakran szembesülünk: nem szájbarágósan, de a film felhívja a figyelmet a konzerv vadászat mocskára, ami mára már növekvő üzletággá vált Afrikában, a trófea oroszlánok tenyésztésére, erre az érthetetlen és kegyetlen hobbira, amelyre mindig lehet gazdag, buta és szívtelen turistákat találni. A pénz nagy úr, na de ennyire… Visszatérve a filmre nekünk abszolút pozitív élmény volt, nem fulladt giccsbe még a vége sem, ami pedig várható volt. Aki ki van éhezve egy élvezhető családi kalandmozira (mely nem esik át a ló túloldalára, már ami a sziruposságot illet), annak a Mia és a fehér oroszlán bátran ajánlható.
74 Mia és a fehér oroszlán (2018)
Mia szülei a kislány 10 éves korában úgy döntenek, hogy Londonból Afrikába költöznek, és egy oroszlánfarmon vállalnak munkát. A kislány élete hatalmas fordulatot vesz, és... több»
Szereplők: Mélanie Laurent, Daniah De Villiers, Langley Kirkwood, Ashleigh Harvey, Brandon Auret
