Nem áll hozzám közel az angol humor, de ez a sorozat még is megfogott és lekötött. Jó pár alkalom telt úgy el, hogy pár jelenet, részlet erejéig ültem és csak bámultam, majd adtam neki egy esélyt és miután megnéztem egy adott részt, már a „rabjává” váltam olyan pozitív benyomást keltett. Leszámítva, hogy nem mai a sorozat és ízig, vérig angol poénokkal bombáznak minket, olyan szintet megszerettem ezt a tévésorozatot, ami minden alkalommal leültet és leköt, ha szerencsém van nézni. Csodálkoztam, hogy egy tipikus angol humorra épített műsorról van szó, és még is milyen gyorsan megtudtam szeretni és azonosulni az egész angol stílussal.
Mivel részenként 50 perc és elég rövid… 26 epizódot készítettek, elég gyorsan sikerült lepörgetni, mind a 4 évadot, de így is szívesen megnézem újra és újra. Szerethető és elég színészes karaktereket kaptunk és az a jó bennük, hogy egytől egyig eltérnek egymástól, mint például a jó kiállású, precíz, becsületes és helyenként arrogáns „James Twelvetrees” Jeffrey Holland, vele szemben ott van „Alfred „Alf” Stokes” Paul Shane, aki szinte teljes ellentéte kollegájának, bár jó szíve van a saját osztálybéliekkel, ha nem a sóherség vezényli. Jól bemutatja a régi Angliát és egy elég robosztus görbe tükröt tart az arisztokráciára, valamint az „alsóbb” osztálybéliek mindennapjaira és viselkedésükre, illetve a szolgálók milyen véleményen és elven vannak a munkaadójukról, vagy épp az adott helyzeről. A lényeg pedig, hogy ebből egy remek kis vígjáték sorozatot alkottak, ami tele van káprázatos poénokkal, furfangos csalafintaságokról, drámáról és románcról.
Amilyen stílusos olyan egyszerű helyenként, de még is mindig megmosolyogtatom a kis komisz „Henry Livingstone” Perry Benson nevelő célzatú nyaklevesét, amit jórészt a szakácsnőtől és a lakájtól kap, ha beszól valamit, amin folyton-folyvást mindig jót mulatok. De itt a másik eset is például, sokak kedvence „Mabel Wheeler” Barbara New, aki egy nagyon sajnálni való karakter, de a rendezők nagyon jól időzítettek az ő beszólásain az adott jelenetekben és elég élénk, színes egyénisége volt a sorozatnak, de persze ez igaz minden szereplőre. Pont ez volt a lényege, hogy sok oldalú karakterek ékesítették ezt a műsort, aminek szerintem ez volt a siker kulcsa egyben. Voltak benne kedves, kapzsi, arrogáns, humoros, kiegyensúlyozott, csupa-csupa egymástól elértő jellemek, akik kiegészítették egymást és ez mutatta milyen sok oldalú „családról” van szó, akik a Meldrum házban éltek. Örömmel tekintek vissza erre a brit sorozatra, mert remek kikapcsolást nyújtott és nyújt a mai napig.
