Mielőtt megnézned a Miutánt, hagyj fel minden reménnyel!

2019.05.16 22:46 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: 384x

4

Hát, őszintén szégyellem magam. Sikerült beugranom a filmnek az előzetes alapján, ami nem ígért túl sokat, de egy alapvető feszültség képét megrezegtette, így hát, miért is ne, nézzük meg a moziban a Miutánt. Aztán már a film felénél azt éreztem, ezt jól megszívtuk! Mi akar ez lenni?

Jó, mondjuk talán érdemes kicsit több dolgot megtudni egy filmről, mielőtt beülsz rá a moziba. Persze ezt csak utólag tettem meg, én kis naiv. A Miután bizony nem más, mint egy One Direction fanfiction… áhhá…így már mindent értek. S ilyenformán nem más, mint közhelyek folytonos puffogtatása. Ebben a történetben semmi, de semmi nincs, ami az újdonság erejével bírna. A film minden egyes momentumát láthattuk már korábban. Jó kislány főiskolára megy. Ő és édesanyja (aki egyedül neveli fel lányát) jó előre mindent megterveztek, s ez ellen a lány egy pillanatig sem lázadozik, járja szépen a neki kijelölt utat. Egészen addig, amíg meg nem ismerkedik a főiskola ügyeletes rossz fiújával. Kezdetben megy a „nem ereszkedem le a te szintedre”, „nem vagyunk egy súlycsoport” huzavona, majd hirtelen ez az egész kellőn túlfűtött (BEÁLLÍTOTT) vágyakozássá alakul át nem kevés szexuális ízzel megfűszerezve. Innentől kezdve eddigi eminens lánykánk 180 fokos fordulattal dob el mindent, ami addig az élete részét képezte. Nem érdekli már sem az anyja, sem a tanulmányai, sem a hozzá hasonló jófiú pasija, aki inkább barát a bajban, amolyan tesóféle (ezt maga Tessa is belátja), nincs benne semmi felkavaró, semmi izgalmas, ő olyan magától értetődő, ami nem éppen vonzó egy tinilány számára.

Talán mindez nem volna baj, ha legalább a karakterek izgalmasak lennének annyira, hogy megérje a várakozást. De az a baj, hogy egyetlen egy szereplő sem válik szimpatikussá, jellemük hozott anyagból épül fel, s annyira elnagyolt, hogy még csak izgulni sem nagyon tudunk értük. S ebből az amúgy ügyes fiatal színészek sem tudnak túlzottan építkezni, pedig ők aztán mindent megtesznek, látni rajtuk a szenvedélyt, a vágyat, s még pár valóban szexi jelenetet is kapunk tőlük izgalmas operatőri megközelítéssel.

Tessa és Hardin bimbózó románcát láthatjuk tehát (ami csigalassúsággal mozdul A-ról B-re), s közben csak azt várod, legyen már valami csattanó, ami megkavarja kissé az állóvizet. Aztán nesze neked, meg is kapod a csattanót, amitől szintén nem tudsz mást tenni, mint a fejedet fogni… Te jó ég, hát ennyi lenne? Egy újabb tövig lerágott sablon, amiből 12 egy tucat. Nem spoilerezek, bár nem túl nehéz kitalálni. S itt térnék vissza az előzetesre, ami csúnyán átdobott a palánkon. Azt reméltem, hogy Hardinról valami sokkal meglepőbb dolog derül ki annál, hogy egykor részeges, mára híres neves profeszorrá avanzsálódott apja árnyékában él, s szereti a fogadásokat. Valamiért abban bíztam, hogy valami nyomós indok miatt kell félteni Hardintól Tessat, de nem… Ennyi és nem több! Ezzel pedig ki is emelhetjük a kész film legnagyobb hibáját: a csattanó olyannyira gyenge, hogy teljesen érdektelenné teszi mindazt, amit előtte láthattunk a vásznon. S amennyire erotikus thriller beütését keltette az általunk sokat szapult előzetes, olyannyira volt halovány az erotika vonala (pontosabban fogalmazva: amit végül megjelenítődött, az igencsak visszafogott volt). Úgyhogy tulajdonképpen egy olyan alkotást kaptunk, ami se nem erotikus, se nem elég thrilleres, amolyan kellőn lagymatag könyvadaptáció (s ilyenkor mindig felmerül bennünk a kérdés: mindez az eredeti mű lapjain vajon hogyan köszönhetett vissza?).

Ráadásként mindez 106 percen keresztül húzza az agyadat, majd a nyáltól csöpögő végkifejlet még jól bele is rúg a hasadba búcsúzásként. Biztos, ami biztos, bocsánatot kértem a páromtól, hogy ezt a filmet javasoltam hétvégi mozis program gyanánt. Nem haragudott rám, én annál inkább haragszom magamra. Máskor majd körültekintőbb leszek filmválasztásnál.