Fantáziák ösvényein - Rocketman

2019.06.09 08:02 Paulo-Varga Olvasottság: 173x

0

A Bohém rapszódia kissé indokolatlan sikere okán az Elton John életéről szóló biopic-musical nehezen fogja elkerülni a Queen-filmmel történő összehasonlítást. A stúdió pedig ezzel boldog is lehet, ugyanis a Rocketman mindazt teljesíti, amibe a Bohém rapszódia belebukott.

Az összehasonlítás egyébként sok szempontból jogos, a Dexter Fletcher által befejezett, ám hivatalosan a botrányairól hírhedt Bryan Singer által jegyzett Queen-sztori és a Rocketman sok ponton rokonítható egymással. Mindkét film zenés biopic, mely egy kultikus előadó karrierjét, annak kezdeti nehézségeit, a nem épp makulátlan családi hátteret, valamint a különféle szubsztanciáktól való függést, és persze nem utolsósorban a homoszexualitás kérdését állítja a középpontba. Ám míg a Bohém rapszódia nemigen tudott túllendülni a műfaj kliséinek felsorakoztatásán és finomkodva, ferdítve beszélt a Queen történetének egyes szakaszairól, valamint idealizálta a frontembert, így nem is jutottunk igazán közel hozzá, addig a Rocketman meglepően mélyre ás, frappáns szerzői megoldásokat sorakoztat fel és nem eltartott kisujjal nyúl a témához, már ami a homoszexualitás és a droghasználat ábrázolását illeti.

Fontos különbség azonban, hogy a Rocketman hagyományos musicalként működik, ráadásul épp ebben rejlik az igazi ereje. Ahogy arra a film logline-ja is utal, Elton John múltját és az ő démonait a fantáziáin, azaz a musical-betéteken keresztül ismerjük meg. A dalszövegek így narratív funkcióval gazdagodnak, sőt, Fletcher a képzelgésekre építő énekesjelenetekkel legitimálja a műfaj túlkapásait és az ezekkel szinte szükségszerűen együtt járó giccset: mivel a főszereplő szűrőjén keresztül látjuk az emlékeket, így belefér, hogy a kis Elton az utca népének kíséretében vonul haza az iskolából és együtt énekel például egy rendőrrel vagy egy bolti eladóval.

Ezek a szekvenciák amellett, hogy szépen beépülnek a filmbe, okosan túl is tolják, barokkos elemekkel gazdagítják a musical műfaját, ám Fletcher rendezői ügyességét jelzi, hogy a Rocketman ezek ellenére sem válik paródiává. Sőt, amikor nem a legismertebb Elton John-dalok elevenednek meg pazar koreográfiák kíséretében a főszereplőként brillírozó Taron Egerton előadásában, akkor nagyon is kemény jelenetek váltják egymást a vásznon. A Rocketman nyíltan beszél a művész drog- és alkoholfüggőségéről, homoszexualitásáról, a szex iránti fékezhetetlen vágyairól és dührohamairól is. Elton John így nem idealizált, inkább esendő, szánalomra méltó figura, a film ugyanis jó érzékkel jeleníti meg a sztársággal együtt járó, az egyént felemésztő magányt és annak tüneteit: az érdekkapcsolatokat.

Az igazi protagonista így Elton John állandó alkotótársa, Bernie Taupin (Jamie Bell): a történet gerincét egyébként is az ő és Elton közötti, évtizedeken átívelő erős kötelék adja, ám Bernie karaktere a címszereplővel ellentétben higgadt, elfogadó, empatikus, így amikor útjaik ideiglenesen elválnak egymástól, akkor is inkább a dalszövegírónak adhatunk igazat. A Rocketman tehát ebből a szempontból is merész darab: vállalja a kockázatot, és sikerrel is jár, hiszen a filmbeli Elton John igazán emberivé válik, így dacára annak, hogy sok döntésével nehéz egyetérteni és jó néhányszor tanúi lehetünk toxikus viselkedésének, végig tudunk vele menni, és egy pillanatra sem válik ellenszenvessé.

Dexter Fletcher ismét bizonyítja: remekül ért az életrajzi sztorikhoz. Színészeiből, élükön Taron Egertonnal, Jamie Bellel és a törtető, dörzsölt menedzsert játszó Richard Maddennel biztos kézzel hozza ki a maximumot, az említett triumvirátus láthatóan remekül ráérzett a karakterekre. A Rocketman így azoknak is bátran ajánlható, akik egyébként kevésbé kedvelik a musical műfaját: meglepően okos, fordulatos, bátor, jó ritmusú, tartalmas alkotás. Remélhetőleg az Akadémia nem érzi majd úgy, hogy a Bohém rapszódia tavalyi kitüntetésével a következő évekre letudták a zenés biopic-termést, Fletcher filmje ugyanis sokkal inkább megérdemli a figyelmet, mint akár a Queen-darab, akár bármelyik musical az elmúlt évekből.