Bőrpofa: Texasi láncfűrészes mészárlás III. (1990)

Immár Tobe Hooper nélkül folytatódik a láncfűrészes mészáros vérgőzős, adrenalindús kalandja. Tobe átadta a stafétabotot Jeff Burrnek, az ügyes kezű B-filmes rendezőnek, akinek filmográfiája nagy részét főként horrorfilm-folytatások teszik ki, valamint a New Line Cinemának, akik már a sírját is megásták előre sikerszériájuk főhősének, a pengeujjú Freddy Kruegernek, és a zöldhasúak szagának emlékéből merítkezve naivan azt hitték, hogy a láncfűrészes filmekkel egy újabb sikeres szériát fognak majd elkönyvelni maguknak, és egy újabb pontot szereznek a sikerkönyvükbe. Na de! Kezdjük a pozitívumokkal: a család újra groteszk és abszurd karakterekből áll, a velük kapcsolatos komikus jelenetekből tisztán láthatóan próbáltak visszavenni. Bőrpofa ismét méltó a nevéhez, és hatalmas piros pont a készítőknek azért, mert beemeltek egy gyereket a filmbe (aki egyébként a kisujjából rázza ki a karakterét). Ja, és távolról sem nevezném idegesítőnek, minden iróniát félretéve. Összességében a legnagyobb negatívumként az antipatikus főszereplőinket mondanám, de azok közül is a Ryant játszó William Buttlert, valamint a fináléban elhangzó, arckaparó, humorosnak szánt beszólásokat. Korrekt folytatás, szerintem az első rész után, a második részt kihagyva, nyugodtan lehet ezzel folytatni a szériát.

Hááát..Azért a második rész is jóval gyengébb volt mint az első, így ennek már más ledülettel álltam neki, így relatív azt kaptam amit sejtettem. Egy nem túl átgondolt, gagyi trash horrort. Egyszer elmegy, de megvan az emberbe az a bizonyos "hát ezért kár volt" érzés :(

Unalmas, gyenge utánérzése az első résznek, ugyancsak sablonokból összedobálva (eltévedő utazók, kínzások, családi perpatvarok stb.). A figurák megint csak változtak az első, illetve a második részhez képest, már követhetetlen, hogy ki kicsoda, hogya... több»n is kerül Bőrpofa újabb és újabb családokba, ráadásul az idő előrehaladtával - 26 évvel vagyunk az első sztori leforgatása után - semmit sem öregszik. És amíg az első részre még rá lehetett fogni, hogy van mondanivalója, és hogy a jellemek pszichotikussága részben megmagyarázható, itt már inkább csak azért tébolyodottak, hogy valami történjen is a filmben, kiüresedett papírmasék, akiket öncélúan szerepeltetnek az alkotók. A 2. rész után valószínűleg csavarni akartak egyet a sztorin, és visszatértek a sötét hangulathoz, csak hát ez nem igazán jött össze. A végeredmény egy lapos, semmitmondó kaszabolós film, lassú bevezetéssel, siralmas cselekményszövéssel, még a tucatfilmek között is gyenge. Nem nagyon tudnám ajánlani senkinek, én is csak azért néztem meg, mert elhatároztam, hogy az összes részen végigrágom magam, de a sorozat nézése közben egyre inkább az az érzésem, hogy kár időt pocsékolni ezekre a filmekre, az első rész még elment, viszont a sorozat egyáltalán nem érdemli meg, hogy a nagy horrorok között szerepeljen, gyakorlatilag az első rész hírneve élteti még ezt az egészet.

Leatherface karkatere itt változik először egyfajta áldozattá, a társadalom és családja áldozatává, ha jól emlékszem. És nagyjából ki is fogytam a pozitívumokból.

Az egész film már-már komikus jellegű, komolyan vehetetlen, hatástalan. Persze lehet hivatkozni arra, hogy 1990-ben készült, nyilvánvalóan elmaradott a kor mai filmjéhez. Képi világa, zenéje, történetmesélése szempontjából igencsak soványra sikerült.... több» Színészi játék erősen a padlót súrolja. A nyomasztó hangulat valahogy elkerült, akárcsak az izgalom, a feszültség, a félelem érzete. Ez egy mindenféle izgalmat messziről kerülő ZS-kategóriás trash film, melyben már vígjáték is keveredik. Leatherface új krómozott láncfűrészt kap, van benne ember felkoncolása, megy a szörnyülködés ezerrel, ettől függetlenül a brutalitás mértéke még így is szokatlanul kevés, nem illik bele a texasi filmek kronológiájába. Röviden: az izgalmat és feszültséget erősen hiányoltam, képi világa, látványa sem döbbentett le. Egysíkú volt, unalmas, felesleges. Nem pörögtek az események kellőképp, hiányzott belőle sok-sok összetevő ami erősen szükséges lett volna a hatás szempontjából. Inkább a villamosszék, minthogy újra megnézzem! Rémületesen rossz. Egy csillagot érdemlő.

Leatherface karkatere itt változik először egyfajta áldozattá, a társadalom és családja áldozatává, ha jól emlékszem. És nagyjából ki is fogytam a pozitívumokból.