A texasi láncfűrészes mészárlás (1974)

Mivel az idei év elején a Netflix jóvoltából megérkezett a legújabb A texasi láncfűrészes-film, így gondoltam, időszerű lenne újranézni az 1974-es Tobe Hooper (1943-2017) rendezésében készült legelső részt. Persze nem azért, hogy bármifajta hasonlósá... teljes kritika»

Kifejezetten szeretem Tobe Hoopert. Szerintem a műfaj zsenije... És a láncfűrészes mészárlás egy kiemelkedő film, korát megelőző technikai elemekkel rémisztget. A színészek nem tettek rám nagy benyomást, de maga az egész úgy nagyon egyben van.

Tobe Hooper egy olyan karaktert alkotott, amit azóta már számtalanszor filmre vittek, de ezt a részt még megkarcolni sem sikerült. Nem a brutalitásra gondolok, hanem a nyomasztó, őrült légkörre, ami a fináléban csúcsosodik ki. Nem csoda, hogy sok helyen betiltották, 74-ben még ez azért újdonságnak számított, de az idő vasfoga mit sem fogott ezen a horror klasszikuson.

Mai szemmel talán kicsit lassú a film, és mivel hozzászoktunk ahhoz, hogy ha bekapcsoljuk a tévét, akkor azonnal ömlik ránk a sok kegyetlenség, erőszak, vér, így a modern kor nézőjét talán már nem sokkolja annyira ez a produkció, viszont még mindig h... több»atni tud az emberekre. A sztori eléggé lapos, bár nyilván kevés az olyan horror, ami shakespeare-i mélységű, ám itt érdekes annak az ábrázolása, hogy mit is jelenthet a családi összetartozás. És véleményem szerint a film akár a bezárkózó, túlságosan is vidékies, retardáltságba süllyedő amerikaiak kritikájaként is értelmezhető, noha nyilvánvalóan szélsőséges formában tárja elénk ezt a világot. A történet alapvetően itt is a kiszolgáltatottságra épül, fokozatosan erősödik a feszültség, a brutalitás, a szereplők rettegése, és az alkotók sok filmes sablont használtak fel. Ennek ellenére még ma is nézhető darab, és a sorozatnak ez az egyik minőségibb része, jóllehet kb. amatőrfilmes eszközökkel készült, ismeretlen szereplőkkel, alacsony költségvetésből. Egy erős közepest tudnék neki megszavazni, különösebben nem érintett meg, de nem is sorolnám a pocsék kategóriába.

Ez a jó cucc, nem a démonok közt. Premium kategóriás horror, hozza a slasher és trash elemeket, mindent amit kell. Képi világ zseniális, történet is kellőképp nyomasztó. '70es évekbe amúgy is jöttek ki jó cuccok, de szerintem köröket ver egy halloween-re pl. (bocs Carpenter :( ).

Ezt a filmet kétes érzelmekkel fejeztem be ugyanis egyrészt nem volt rossz másrészt jó sem volt. Akkor ilyenkor mi van? Ez leginkább a közép szinten toporog így is egyszer érdemes megtekinteni.

Én értem a filmtörténeti jelentőségét, de mai szemmel nehezen élvezhető, és nem a horrorelemek miatt. A sokkfaktor kétségkívül jelen van, nagyon hirtelen történik egy éles váltás a cselekményben, a semmiből megy át véres horrorba, ami egy jó megoldás... több». A szokásos slasherklisékkel sem lenne probléma egy 74-es film esetében. A karakterek viszont elképesztően gyengék, a történet pedig vérengzés és sokkolás mellett nem sokat tud felmutatni, mindez abszolút B-film hatást kölcsönöz az egésznek. Lehetne mondani, hogy régi darab, ugyanakkor, ha megnézem a négy évvel későbbi Halloweent vagy az egy évvel korábbi Ördögűzőt (tudom, nem slasher), ezek jóval időtállóbb alkotások.