2019.06.28 02:10 Attila G. Olvasottság: 136x
1

A kedvenc részem

Először is muszáj azzal kezdenem – amit igazából sok filmnél elsüthetnék –, hogy Bud Spencer gyerekkori példaképem volt. Különösen a 4. osztályos osztályfényképen látszott, hogy akkoriban igencsak jó súlyban voltam – Bud és köztem talán 2 különbség volt, nekem nem volt szakállam; igazi, nagy szakállam azóta sem –, és ő valószínűleg izmosabb volt egész életében, mint én valaha is leszek. Bár ezt sose lehet tudni. Teszem hozzá, úgy 2 és fél évvel ezelőtt még körülbelül 129 kilót nyomtam, és pár nappal ezelőtt nyomtam 102 kilót, csak a jojó mindig közbeszól, s a "Bud-féle pocak" elvileg nem nagyon akar múlni. Budnál kicsit magasabb vagyok. Hosszú éveken keresztül bármikor bármelyik filmjét adta a televízió, szinte gondolkodás nélkül megnéztem. (Hasonlóképp vagyok Terence Hill filmjeivel is. Viszont a filmjei egy részét illetően ma már nem feltétlenül van türelmem ahhoz, hogy megnézzem ezeket, bár lehet, hogy ez most csak egy ilyen "rosszabb" időszak. Hogy a filmjeinek mekkora hányadáról van szó, az más kérdés. Az Extralarge filmek viszont még ma is a kedvencek közé tartoznak, különösen azok az epizódok, amelyekben Michael Winslow játszott az oldalán, de a többit is megnézem. Sőt, még arra is emlékszem, mikor ismerkedtem meg ezekkel. Szerintem úgy 13 éves forma lehettem, amikor először láttam a tévében, általában fel is vettem videóra ezeket. Csak történt egy kis bökkenő: az utolsó 1-2 rész előtt elromlott a videóm, vagy épp elutaztunk, s a legjobb barátom nyakára jártam, hogy vegye fel. Azért is szeretem, mert legyek szinte bármikor bármi miatt bármennyire is letörve, e filmektől már szinte akkor is jobb hangulatom támad, ha elkezdem nézni, vagy épp még várom, hogy elkezdődjenek.

S az Extralarge filmek közül is számomra A kondor misszió a kedvenc, a legemlékezetesebb, mindig ezt várom a leginkább, ha adja a sorozatot a tévé; szerencsére épp most is ez az epizód megy. Lehet, hogy ez hülyén hangzik, de számomra talán ez a leginkább mozifilm-szerű – igaz, nem szuperprodukció, hanem kicsit inkább B-kategóriás –, talán itt a legnagyobb a tét. Egy kicsit TALÁN emlékeztet a Rambo filmekre, bár ebben az a vicces, hogy ezek közül elejétől végéig szerintem csak a John Rambot láttam; viszont láttam hasonló filmeket. Többek közt az tetszik, hogy Jack Costellónak itt egy egész kis csapat áll rendelkezésére. Igazából már az is kicsit kacagásra ad okot, ahogy az epizód elején Jack összeverbuválja ezt a kis csapatot látszólag bűnöző forma egyénekből, akik összetűzésbe keverednek mind Dumas-val, mind Mariával; s az is kacagtató volt, ahogy rájuk talált. Itt meg kell említenem, hogy egy ismerősöm fel szokta emlegetni, hogy mekkora nagy szám, ahogy Arnold Schwarzenegger a Kommandó című filmben egy hatalmas farönköt cipel a vállán a film kezdetén. Hát akkor szerintem az se kutya, hogy Bud egyik emberét egy kofferba zárva cipeli ki a börtönből. S ha már ez is dzsungeles film, meg az is dzsungeles film, akkor itt tulajdonképpen körbe is értünk, mert Jack egy másik embere, Indián (Sonny Landham) Arnold Schwarzenegger Predator - A ragadozó című filmjében alakított némiképp hasonló karaktert, ami szintén dzsungelben játszódó film, csak épp sci-fi.

A kedvenc részem

Valamilyen oka csak van, hogy Jack felkereste ezt a 3 fickót. Na ez az ok amúgy kicsit elgondolkodtató. Ha Jack személyiségéből indulok ki, valószínűleg az volt az ok, hogy őket találta legalkalmasabbnak, legbelevalóbbnak egy ilyen dzsungelbeli küldetésre. Viszont, ha valaki egy kicsit is előítéletes, elgondolkodhat azon, hogy ezek a fickók tényleg igazán jók lehetnek-e valamiben, vagy leginkább csak élelmiszer-üzletek alkohol osztályainak kifosztásában, vagy épp rabtársaik felbosszantásában; azaz, amolyan járulékos veszteség funkciót töltenek be. Mindenesetre humoruk az van, láthatóan összeszokott csapat. S az a furcsa, hogy számomra igazából szimpatikusak. Talán azért, mert nem szokványos akcióhősök, s okozhatnak váratlan meglepetéseket. Dumas egy kicsit látszólag kakukktojás ebben a csapatban a küldetés folyamán, mégis szükség van rá, jó látni, hogy részt vesz a küldetésben, hisz mégis csak ő Jack jobb keze.

TALÁN egy hiányérzetem van az epizód kapcsán. A közepe táján, pont a dzsungelbeli küldetés folyamán mintha kicsit ellaposodna. A küldetés lehetne kicsit hosszabb, kidolgozottabb. A többi epizód – legalábbis a nagy részük – a második felében is képes sziporkázó maradni. Viszont kis kivételtől eltekintve s néhány fordulatot leszámítva ezek tartalmát meg rendszerint elfelejtem. S az a furcsa, hogy ez viszont a többi részt illetően nem feltétlenül kritika. Mert így még inkább képes vagyok az egyes sziporkákon újra és újra nevetni.

Csak azt sajnálom, hogy mind az első, mind a második széria viszonylag kevés – körülbelül 6 – epizódból áll, s az epizódok túl rövidek. Én legalábbis képes lennék akár 2 órán keresztül nézni (a reklámszüneteket nem beleszámítva). A Kondor küldetést pláne.

thriller | vígjáték

Kurt, Jack Costello régi kollégája, aki a kormánynak dolgozik, megkéri egy barátját, hogy hajtson végre neki egy titkos műveletet az Amazonason. A magas jutalom ellenére Jack... több»

1