Az 1980-ban készített Aligátor című állatos horrorfilmet egy pillanatra sem nevezném kiemelkedő alkotásnak, de főleg a maga idejében egy egészen fogyasztható kis film volt. Őszintén szólva nem is értem, hogy miért nem készült közvetlen folytatása, hisz a közel másfél millió dolláros költségvetését sem nevezném óriásinak, és tudtommal annyira nem is sikerült rosszul a film fogadtatása sem a kritikusok körében, sem pedig az anyagi szempontok alapján. Illetve a 80-as években készült horrorfilmek nagy százalékára igaz volt az, hogy, ha csak egy kicsit is kedvelték a nézők, pár éven belül "megörvendeztettek" minket egy folytatással. Nos, ez a tényállás jelen filmnél viszont nem állt fenn, vagyis inkább írnám azt, hogy nem a megszokott formában következett be, hisz a folytatás 11 évvel az első Aligátor film után jött el, és hát be kell, hogy valljam, semmi köze nem volt az elődjéhez. Tulajdonképpen olyan volt, mintha leforgatták volna az első részt újra, csak minden szempontból sokkal, de sokkal rosszabb minőségben.
Bár engem elsősorban nem a minősíthetetlenül gyenge színészi játék bosszantott, vagy a sokkal kevésbé vállalható technikai kivitelezés (ami azért az első részben sem volt egy olyan "hű de szépen"), de amit itt láttam, az már inkább megmosolyogtatott, mint, hogy bármiféle félelmet is generált volna. Pedig, ha jobban belegondolok, a vizes állatos horrorfilmek képzeletbeli rangsorában az aligátor, avagy krokodil igencsak előkelő helyen szerepel (de nem ebben a filmben). De még ezen is át tudtam lendülni, azon viszont már jóval kevésbé, amit itt történetnek avagy forgatókönyvnek nevezhetünk. Hisz azért ennyire pocsékul megírt történethez igazán ritkán volt szerencsém. A cselekmények annyira irracionálisak voltak, hogy azon már a vége felé inkább csak nevetni tudtam, na de azok az ostoba párbeszédek, amik itt elhangzanak... elképesztő! Annyira nem is csodálkozom, hogy a film forgatókönyvírója, ezután felhagyott a filmes munkássággal.
Sajnálattal elevenítettem fel emlékeim közül az Aligátor 2. - A mutáns című filmet, hisz, ha legalább meg tudta volna közelíteni az elődje színvonalát, akkor egy könnyed, retro hangulatot tudott volna számomra kölcsönözni, de mivel ez elmaradt, így csak egy felesleges és rossz filmélményként marad meg az emlékeimben.
