Nem csalás, csak ámítás

A magam részéről egyáltalán nem bánom, hogy Hollywoodban igyekeznek kicsit előtérbe helyezni a nőket. Ez működik is a szuperhősös történeteknél (bár egyáltalán nem rajongtam a Wonder Womanért, sőt, de maga a karakter azért rendben volt, s ott a Marvel kapitány is), na és vannak vagány női akcióhőseink is (hogy csak kettőt említsek a sok közül: az új Tomb Raider, vagy az én egyik kedvencem, Katniss Everdeen). De az azért kicsit elszomorító, hogy a vígjátékokat tekintve manapság szinte csak és kizárólag két út van a női karakterek számára: nem éppen 90-60-90-es méretekkel rendelkező színésznők próbálnak poénkodni, leginkább a saját testükkel és szexualitásukkal, amihez legtöbbször egy már unásig ismételt alpáriság társul. A másik út, hogy alapvetően férfiaknak írt karakterekbe bújtatják őket, s megalkotnak egy kifordított remake-et, ami eddig még ritkán működött jól, s legtöbbször csak izzadságszagú, túltolt történet lesz a végeredmény.

A Csaló csajokban a két, előbb vázolt utat mixelték össze. A remake vonalat nem kell magyarázni. Ez ugyanis már a harmadik film, ami ugyanebből az alaptörténetből építkezik. Volt egy Dajkamesék hölgyeknek (amit még nem láttunk) és egy Riviéra vadorzói Steve Martinnal, Michael Cainennel és Glenne Headly-vel, ami viszont messze az egyik legjobb vígjáték a ’80-as évek végéről (kár, hogy mostanság nem készülnek ilyen filmek). S itt van Rebel Wilson, aki duci színésznőként próbál boldogulni, ahogy több hozzá hasonló társa is ugyanezzel a portfólióval (bár, ha Melissa McCarthy, Amy Schumer és Wilson közül kell választanom, nálam még mindig Wilson a befutó, vagy inkább úgy fogalmazok, ő a legkevésbé irritáló számomra). Társául megkapta Anne Hathaway-t, aki az Oscar-díj elnyerése óta nem éppen jól sikerült szerepválasztásairól híres.

Nem csalás, csak ámítás

Kezdetben még jól is működik kettejük csatározása, ami leginkább arra épít, hogy bár mindketten szélhámosok, stílusuk merőben más. A Hathaway által megformált Josephine már profiban nyomja a gazdag és felszínes pasik kifosztását, fizetett alkalmazottakkal és igazi franciás eleganciával. Míg Penny (Wilson) amolyan amatőrnek tűnő magánzó, akinek a vérében van a hazudozás, s azért sikeres, mert mindezt igen természetesen adja elő. S mi történik akkor, amikor ez a két merőben eltérő stílus keresztezi egymást, sőt mondhatni zavarják egymás köreit? Hát kell egy közös zsákmány, s nyerjen a jobbik! A zsákmány egy mobilos alkalmazásból magát megszedő, látszólag naiv és önzetlen fiatalember (Alex Sharpot már egyszer imádtuk az Így csajozz egy földönkívülivel című filmben, most nem egészen ugyanaz az érzetünk, de ez nem az ő hibája). S ennél a csatározásnál esünk át a ló túloldalára; ha még addig élveztük is ezt a játékos vetélkedést, innentől kezdve becsömörlünk tőle. Hol az egyik csaló csaj, hol a másik érezheti magát nyeregben, csakhogy leginkább egymásra koncentrálnak, hogy minél jobban alátegyenek a másiknak, s közben a kiszemelt „áldozatukat” elvesztik szem elől. (Persze, aki látta a Riviéra vadorzóit, nem lepődik meg egy pillanatig sem a film végi csavaron).

Meg úgy általában semmin nem fog meglepődni az, aki látta a korábbi filmeket. Mert kisebb (jelentéktelen) változtatásokat leszámítva szolgai másolás történik. És tulajdonképpen ettől lesz a végeredmény rendkívül bosszantó: a Csaló csajok mindenféle kockázatot kerül, s narratívájának szabályait jól bejáratott sztereotípiák adják. Az egyik ilyen „alappillér” szerint a történet férfi szereplői egyrészt képtelenek elfogadni, hogy egy nő okosabb lehet náluk, azaz a gyengébbik nem képviselője átverheti őket, másrészt a női elesettség legkisebb jelét látva viselkedésük átcsap egy daliás lovagévá, és ráadásként elég pár könnycsepp és egy szomorú tekintet bármilyen nőtől, s a legképtelenebb történeteket is elhiszik. A másik fontos sztereotípiát pedig pont a címszereplők testesítik meg: Wilson karakterében azt az alacsony, duci csajszit köszönthetjük, aki csupán az alpáriságával tud bárminemű poént kipréselni magából, míg a Hathaway által játszott magas, vékony hölgyben a kissé karót nyelt, de hideg profi, a femme fatale testesül meg. Igaz, hogy nem vagyunk forgatókönyvírók, de ha – teszem azt – jelen esetben a két főszereplő nő jellemét megcserélték volna, egy ennél izgalmasabb kimenetel is összejöhetett volna. De ahogy említettük, ezt a kockázatot nem akarta/merte bevállalni a négyfős írógárda, s ez a biztonsági játék meg is látszik a kész filmen: minimális eredetiség, előítéletekre épülő poénok, valamint olyan fa- és szóviccek alkalmazása, amelyekért jóindulattal is börtön járna. Úgyhogy bármennyire is szeretnénk azt mondani, hogy a világnak szüksége van a női főszereplős remake-ekre, a Csaló csajokkal ezt nem fogjuk tudni alátámasztani.

55 Csaló csajok  (2019)

krimi | vígjáték

Anne Hathaway és Rebel Wilson főszereplésével érkező vígjátékban összefog és a kis- és egy nagypályás csaló, hogy bosszút álljanak a férfiakon, akik mindkettőjüket... több»