Bár nem vagyok a horrorfilmek nagy kedvelője, időnként rászánom magam, hogy egy-egy darabbal gyarapítsam a nézettségi listámat. Számomra fontos szempont, hogy a borzongás faktor mellett mint film is maradandó legyen az alkotás. Magyarán nem elég, ha csak a frászt hozza rám, önmagában is meg kell állnia. A 21. századi termése a műfajnak ebből a szempontból elég silány, a kétezres évek előtt szerintem több alkotás készült, mely megfelel ennek az elvárásnak. Gondolok itt akár az Ómenre, akár az Ördögűzőre stb. A Gyerekjáték abszolút pozitív meglepetés volt ebből a szempontból.
A furcsa nyitás után a film remekül adagolja a feszültséget, Chucky-t mint eleven lényt bő háromnegyed óráig nem is láthatjuk, inkább csak sejteti a film, miről is van valójában szó. A megvalósítás ötletes, s bár ma már kicsit ódivatúnak hat, mégsem lesz bugyuta. A háttértörténet meglehetősen egyszerű, de következetes és nem unalmas. A színészek nem nyújtanak kiemelkedő alakítást, inkább simán jók, hitelesek az adott szerepben, s bár a karakterek nem túlzottan mélyek, teljesen rendben vannak. A főszereplő, Andy teljesen szerethető, nem a szokásos idegesítő gyerekszínész, jól működik a kémia közte s a többiek között. A gyilkosságok ötletesek, nincsenek túlgondolva.
Az egyetlen negatívum a befejezés elnyújtása, de sajnos ez magának a műfajnak a sajátja. A rémalaknak muszáj ötször hatszor feltámadnia, de hát ezt a Sikoly első része óta tudja minden filmnéző. A film tempója is teljesen jó, a lassú indulás után szépen lassan gyorsul be a végére, elég időt hagy nekünk, hogy kövessük az eseményeket, magával ragadjon az élmény. A maga idejében bátor vállalkozás volt egy játékbabát megtenni egy horrorfilm főgonoszának, de a húzás bejött.
79 Gyerekjáték (1988)
Egy kisfiúnak, Andy-nek nagyon megtetszik a játékbolt kirakatában Chucky, amit szülei meg is vesznek neki. A kedves arcú születésnapi ajándékban azonban hamarosan feléled a... több»
Szereplők: Brad Dourif, Chris Sarandon, Catherine Hicks, Alex Vincent, Tommy Swerdlow
