sorsugynok

A középszerű eminens
Ezzel a filmmel is az a problémám mint bármelyik King feldolgozással. Nem ér fel az eredeti műhöz. Kevés kivételtől eltekintve nem képesek arra a hangulatkeltésre amire az író, s az ő történetei leginkább a hangulatuk miatt olyan kiemelkedőek. Ettől függetlenül nem egy rossz darab, amolyan vasárnap délutáni matiné, egy kis ízelítő King világából. Ian McKellen remekül hozza a szerepet, már amennyire ezt a forgatókönyv megengedi, a többiek viszont teljesen középszerűek. Számomra nem elég hitelesek, s ez a bajom magával a történet ábrázolásával is. Mivel nem kapunk kellő háttér információt, ezért sokszor érthetetlen ki mit miért tesz vagy nem tesz.

Új ötletek hiányában
Mivel A Riviéra vadorzói az egyik kedvenc vígjátékom – s láttam az eredeti Dajkamesék hölgyeknek című előzményt is – nagyon tartottam ettől a feldolgozástól. Alapból úgy gondolom, ha egy film elkészítésének csak annyi oka van, hogy ezúttal nők játsszák a férfi főszerepeket s tiz-húsz évvel későbbi időpontba tegyék át a cselekményt, teljes mértékben marhaság nekiállni. Ez ebben az esetben is így van. Bárki aki látta A Riviéra vadorzóit csalódni fog ebben a filmben, bár hozzáteszem nem lett annyira rossz mint amire én számítottam. Elvárások nélkül simán el lehet lenni rajta, de komolyan értékelni nem lehet mert a humora még önmagában is elég kevés, nemhogy viszonyítva az előző filmhez. A két f... több»

Méltatlan búcsú
A legteljesebb mértékben felesleges film ami az X-men univerzumban valaha készült. Alapjában véve nem vagyok szkeptikus még a rosszabbul sikerült alkotásokkal sem lsd. Apokalipszis, Farkas, de ez az alkotás egyszerűen nem tart sehova, nincs célja, sem maradandó mondanivalója. Olyan, mint egy 300 részes szappanoperában egy töltelék rész, ami csak tölteléknek kell. A cselekmény értelmezhetetlen, a színészi játék teljesen semmilyen, a látvány öncélú. Megkockáztatom a legrosszabb képregényfilm amit eddig láttam. Ha méltó lezárást szerettek volna ennek a filmfolyamnak, akkor az vagy a Logan vagy Az eljövendő múlt napjai lehetett volna, más más szempontok miatt.

Mediterrán életérzés
Több mint két évig halogattam, hogy megnézzem a filmet, mivel a forgatókönyv alapjául szolgáló könyv személyes kedvencem. Nagyon tartottam a csalódástól. Egy dolgot le kell szögeznem: A legjobb adaptált forgatókönyvnek járó Oscar díj messzemenőkig megérdemelt volt. Habár a film a könyv jelentős részét figyelmen kívül hagyja, konkrét szereplőket hagy ki, s írja át a befejezést, azt kell mondanom teljes mértékben megáll a saját lábán s remekül visszaadja a könyv hangulatát és mondanivalóját. Az egész film olyan mintha egy festményt nézne az ember, lassan, nyugodtan. Nincsenek pörgős jelenetek, elhamarkodott vágások. Igazi művészfilm, mely mindenre hagy időt, s bár maga a cselekmény nem sűrű ép... több»

Akár egy érettségi bankett
Letelt a négy év, túl vagyunk a nehezén, s még egyszer utoljára összegyűlik mindenki, hogy elbúcsúztassuk az elmúlt időszakot, nevessünk, sírjunk, összegezzük a dolgokat. Utána pedig mindenki megy tovább a maga útján. Van, akivel még tartjuk a kapcsolatot, van, akivel talán sose találkozunk újra. Pont, mint a Végjáték esetében. Annyi különbséggel, hogy itt nem négy évről beszélünk, s nem egy osztálynyi emberről, hanem sokkal, sokkal többről. De az érzés és a lényeg ugyanaz. Ennek a filmnek mindössze egy hibája van, arról azonban maga sem tehet. Ez pedig annyi, hogy a Végtelen háború folytatása. Az előző részben a rendezők olyan magasra helyezték a lécet, amit már lehetetlen volt megugrani.... több»