A komédia bohóckirálya

Az önálló Joker mozifilmről sok mindent lehetett előzetesen hallani. A Warner Brothers stúdió külön Black Label részleget hozott létre a film kedvéért, ahol a fősodorbeli DC univerzumtól független, korhatáros, felnőtt közönséget megcélzó alkotásokat készítenek. A rendező az a Todd Philips lett, aki a Másnaposok filmekkel szerzett magának ismertséget. A főszerepben pedig Joaquin Phoenix. Róla érdemes tudni, hogy alaposan megválogatja a szerepeit, és nem vállal el olyan produkciókat, amiknek a forgatókönyve nem nyeri el a tetszését. Ezen felül a Joker első képregényfilmként tudta elhozni a neves Velencei Filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlán díjat. Ezek után mindenki tűkön ülve várhatja, hogy maga is megtapasztalhassa ezt a filmélményt.

A Joker egy karakterdráma. Alapos részletességgel mutatja be labilis főhőse útját az összeroppanás felé. Megismerhetjük az embert a bohócfesték mögött. Választ kapunk rá, hogy milyen események láncolata szülte a Jokert, és mi kell ahhoz, hogy egy beteg ember az ikonikus bűnkirállyá váljék. Ehhez pedig a film olyan társadalmi hátteret és kiszolgáltatott léthelyzetet teremt, ami 2019-ben is nem, hogy aktuális, de mélyebbre ható, mint egy savas fürdő harminc évvel ezelőtt.

A komédia bohóckirálya

Merész próbálkozás a komor Batman ellenpólusaként megjelenő színes, vidám bohócot pszichológiai tüneteket produkáló áldozatként vászonra vinni. Ugyanakkor a Joker megszületése éppen annyira az önmaga elpusztítása felé haladó társadalom bűne, mint egy őrületbe hajszolt ember tragédiája. Nem egy ember tehet minden rosszról, amit elkövet. Ez éppen annyira a társadalom felelőssége, mint a személyé. Mégis a rendszer hárít, és azt állítja pellengérre, aki maga is áldozat. A valódi bűnösök megnevezhetetlenek, ugyanis mind részesei vagyunk a kollektív elkövetőknek és áldozatoknak egyaránt. A Joker pedig ikonná válik. Forradalmi jelkép, aki a hatalmasok ellen fordítja az általuk irányított rendszert azáltal, hogy kihúzza a lábuk alól a talajt, felnyitja az emberek szemét. Az ördögi körben, ahol a társadalmi rendek fennállása írott és íratlan szabályokon nyugszik, elég egy szikra, ami mozgalmat generál, és teljesen felforgatja a berendezkedést. A film ezt a szikrát mutatja be. Nem foglal állást, egyszerűen görbe tükröt fordít felénk és kényszerít, hogy belenézzünk.

Ebben rejlik a Joker ereje. Itt nincs a film végére mindent megoldó szuperhős. A film nem lát semmilyen pozitívumot, ami menthetővé tenné a helyzetet. A játékidő alatt egyre csak lejjebb és lejjebb kerülünk egészen addig, míg már nincs hova süllyedni. Ekkor születne meg a köpenyes igazságosztó, a Batman, aki most még csak kisfiú, így magunkra vagyunk utalva. Az egyetlen követendő példa pedig egy őrült, akinek az emberekre gyakorolt hatása végzetes következményekkel jár. A film hangsúlya mégis a karakter mögötti személyen van. A mi hősünk Arthur, az ő leépülését követjük végig lépésről lépésre. Ahogy fokozatosan elveszti a hangot a külvilággal, és széthullik körülötte az élete, nem képes többé megálljt parancsolni a kitörő őrületnek.

A történet legerőteljesebben A komédia királya és a Taxisofőr szellemiségét és formáját idézi. Kevésbé kifinomult, időnként hatásvadász módon, de sokkal inkább a közönség felé fordulva mesél Joker, ami talán a legnagyobb hibája is. Nem hagy megválaszolatlan kérdéseket, de az egyértelműt is elismétli újra meg újra, hogy ne maradjon senkiben sem kétely. Ennek ellenére nem lesz szájbarágós, de időnként felesleges történetszálak behozásával igyekszik tovább bonyolítani a cselekményt. Ilyenek például a fiatal Bruce Wayne szerepéhez kötődő mellékszálak, vagy a sorozatos tragédiák túlmisztifikálása. Egy másik erősen megkérdőjelezhető pontja a mozinak a sok kritikát ért erőszakábrázolás. A Joker valóban számos alkalommal dicsőítve mutat be erőszakos cselekedeteket, és az erőszakot magát sem ítéli el a film. Nem fogalmaz meg pozitív, előremutató üzenetet. Sötét korképet fest, és nem kínál kiutat. A következményekkel való szembesítés pedig sokak gyomrát megülheti a mozikban. A film ugyanis bemutat egy folyamatot, de nem ítélkezik felette, nem fűz hozzá kommentárt, ez nem is célja.

Az egész mozi pedig nem működne a zseniális Joaquin Phoenix nélkül, aki teljesen átadja magát a szerepnek. Nem egy rendkívüli színészi alakítást, hanem magát a karaktert láthatjuk visszaköszönni a vászonról. De még a valóban kevés szerephez jutó mellékszereplők is mind kitesznek magukért, az élen Robert De Niroval. Erre pedig rásegít a gyönyörű és kreatív fényképezés, ami felvételeivel önmagában is képes kifejezni érzéseket, bemutatni momentumokat a filmen belül. Nem is beszélve a remek aláfestő zenéről, ami az emlékezetes zenei motívumokkal felerősíti a látottakat, és remekül kiszolgálja a filmet. A hetvenes évek elővarázsolása pedig remekül sikerült, a filmen érződik a korszellem. Tehát a látvány és díszlettervezők is kitettek magukért. Minden pont úgy néz ki, ahogy annak kell. A Jokert önmagában is egyszerűen jó nézni. Vizuálisan kielégítő, kreatív, látványos alkotás. Technikai téren az év egyik legjobb munkája.

Összességében tehát a Joker egy remek alkotás. A megtekintése mindenképpen ajánlott, ugyanakkor nem emelkedik az inspirációul szolgáló filmek magasságaiba. Egy hidat képez a film, ami a képregényfilmek világába is mélységet hoz, de közben képes közönségfilm maradni. A színészi alakításokért és kreatív látványvilágért, valamint zenéjéért már önmagában értékes alkotás, amivel nagy valószínűséggel még a következő Oscar-gálán is találkozhatunk számos kategóriában.

98 Joker  (2019)

dráma | krimi | thriller

Eszelős, veszedelmes, kissé mulatságos. Vajon mi vezetett oda, hogy a sikertelen stand-up komikusból pszichopata gyilkos, Batman főellensége váljon? Todd Philips szenzációs... több»