Körülbelül úgy egy évvel ezelőtt láttam először William Lustig 1980-ban készített, Maniac című filmjét, és hiába láttam már rengeteg horrort előtte, ez a mű mégis képes volt sokkolni. Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy hiába a rengeteg horrorfilm, amit már láttam előtte, erről az alkotásról olyan szinten lemaradtam, hogy még szinte hallani sem nagyon hallottam róla (pedig tényleg egy kimondottan erős filmről beszélhetünk). Sok horrorral kapcsolatban vagyok úgy, hogy az első találkozásomnál talán kissé felértékelem őket, de az igazi próbája akkor jön majd el, ha szánok neki egy második esélyt is, és talán pont emiatt vettem a minap újra elő ezt a filmet, és azt kell, hogy írjam, hogy a Maniac még így, második nekifutásra is kimondottan élvezetes horrorélményt tudott nyújtani.
Maga a történet egyáltalán nincs túlbonyolítva, sőt akár írhatnám azt is, hogy teljesen másodlagos, hisz rengeteg olyan történetszálat nagyon ki sem bontanak benne, amik felmerülhetnének a nézőben kérdés formájában. Bár ettől még egy élvezetes kis horrort kapunk, hisz az első gyilkosságra alig pár percet kell csak várni, és hát finoman szólva már ott megmutatkozik, hogy egy kimondottan erős, pörgős, vérben és majd gore jelenetekben gazdag filmhez lesz szerencséje a nézőjének.
Érdekes módon a második megtekintése során nekem egy másik film ugrott be, méghozzá a Lucio Fulci által rendezett 1982-es A New York-i hasfelmetsző. Nem elsősorban a története, hanem sokkal inkább a kimondottan hasonló hangulata miatt, hisz mindkettő igencsak erősen teljesít e téren.
A hangulata mellett a másik olyan dolog, amit dicsérnék a filmnél, az a történet gonoszát képező Frank Zito (Joe Spinell 1936–1989) karaktere. Kifejezetten erős az alakítása, hisz nem csupán egy egyszerű sorozatgyilkost hoz le, hanem egy sokkal összetettebb személyt (kár, hogy ezt a dolgot csupán nagyon is felszínesen érintik a filmben). Egyvalami viszont biztos a karakterében, rég éreztem már ekkora ellenszenvet egy negatív karakter iránt, tehát tényleg jól hozta az őrült gyilkos szerepét. A több karakterről talán kissé felesleges is bármit is beszélni, hisz nem ők vannak a központba helyezve, hanem Frank, és ő tényleg elviszi a pálmát az alakításával.
Érdemes még megemlíteni a film zenei betéteit, amit Jay Chattaway-nek köszönhetünk. Kimondottan jól passzol a hangulatához, bár néhol talán túlságosan is lágy, már-már kellemesnek, akár már megnyugtatónak is mondhatóak, így fokozzák a vizuális kontrasztot, de ez nekem tetszett. A technikai megoldásokban egy bizonyos Tom Savini is részt vállalt, és ha a film nem is tobzódik a speciális effektekben, de egy jelenet mélyen meg fog bennem maradni, az is biztos (a vadászpuskás gyilkosság).
Mindent egybevéve egy kevésbé ismert, de annál erősebb alkotással van dolgunk, és akik kedvelik a 80-as évek horrorjait, azoknak egy próbát biztos, hogy megér a Maniac.
83 Elmebeteg (1980)
dráma | horror | kísérleti film | thriller
Egy gyerekkorában bántalmazott pszichopata New York utcáit járva fiatal nőkre vadászik, hogy aztán a meggyilkolt nők skalpjaival díszítse a próbababáit…
Szereplők: Tom Savini, Joe Spinell, Caroline Munro, Abigail Clayton, Kelly Piper
