Warlock... Emlékszem még az első alkalomra, amikor szerencsém volt ehhez a filmhez; kimondottan tetszett és szórakoztatónak találtam. Aztán teltek múltak az évek, időközben a Warlock is egy trilógiává bővült, amiknek a folytatásai azért nem értek fel az első részhez, de a maguk nemében még szórakoztatók voltak. Nem is oly rég újra végignéztem mindhárom részt, és igaz, hogy a hangulata és a felidézett emlékek miatt még az első két részt élvezhetőnek mondanám, de sokat vesztett jelen alkotás az erejéből.
Mindenki számára – gondolom – léteznek olyan filmek, amiket még fiatalon rongyosra nézett, de ha újra előveszi, akkor elsősorban a nosztalgia miatt tudja még nagyra értékelni őket. Nos nálam is létezik rengeteg ilyen, és többségében nem nagyon szoktam megakadni azokon a technikai megjelenítéseken, amiket alkalmaztak a filmben, hisz tudomásul veszem, hogy finoman szólva sem mai darabok, de sajnos vannak olyan filmek, amiknek kimondottan sokat ártottak az eltelt évek, és nemcsak a megvalósításai miatt, hanem mondjuk a története, vagy esetleg a színészi alakításai miatt. Nos a Warlock első része kimondottan egy ilyen darab.
Pedig a maga idejében igencsak nagy durranás volt. A rendezői székbe elég ismerős nevet szereztek meg Steve Miner személyében (a Péntek 13 második és harmadik része, illetve a Ház című filmek rendezője), tehát a film horror terén akár még teljesíthetett is volna, ha mondjuk a történet koncepcióját sokkal erősebbnek vették volna, és kevesebb humorral hígították volna fel. Viszont sokkal inkább a Sam Raimi Evil dead - Gonosz halott 2. című film koncepcióját preferálták itt, amit személy szerint kissé bánok, hisz a humorosabb oldala túlságosan elnyomta a történetében rejlő horrorszálat. Ezért sem tudtam már régen sem kimondottan a horror kategóriába sorolni, sokkal inkább egy akció-fantasy-nek nevezném, aminek némiképp van egy kis horroros beütése, és idővel a horrorszálat én szinte teljesen el is hagynám. Tehát nem egy brutális, vagy egy vérbő filmet kaptunk, hanem egy szórakoztató kis egyveleget az akció, kaland, fantasy területről.
A technikai háttere is inkább megmosolyogtató volt, pedig hát azért egy-két nagynevű szakértő is munkát vállalt az elkészültében (Neal Martz és Tom Woodruff Jr.), és sajnos itt ez most nem tudható be annak, hogy túlságosan is alacsonyan lett volna az a bizonyos költségvetés a maga 7 millió dollárjával. Talán a forgatókönyvíróban lehet a megoldás nyitja, hisz David Twohy-t itt még finoman szólva sem mondhatjuk egy túlságosan rutinos munkásnak, hisz ez a film még csak a második munkája volt. Az első pedig a Rémecskék második része volt, ami sokkal inkább volt megint csak egy horrorkomédia, mint horror (pedig még az első Rémecskék számomra igenis a horrorhoz közelített).
Mondjuk szereplők terén Julian Sands és Richard E. Grant alaposan felértékelték a filmet (még akár most is), de Richard E. Grant karakterébe sokkal több humort csempésztek, ami talán már azért kicsit sok is volt. Kicsit bánom, hogy a további szereplők semmit nem tudtak hozzátenni, csupán töltelékek voltak.
Akik kedvelik a 80-as és 90-es évek kissé sokrétű műfajú filmjeit, azok számára a Warlock egy ideális választás lehet, vagy akik szeretnek nosztalgiázni, azok számára sem fog nagy csalódást okozni.
68 Warlock, a sátán fia (1989)
akció | fantasy | horror | thriller
Warlock (Julian Sands), a Sátán legkönyörtelenebb szolgája ura parancsára arra készül, hogy egyesítse Lucifer bibliáját, mely felfedi a Mindenható kilétét, s nevének hangos... több»
Szereplők: Richard E. Grant, Rob Paulsen, Allan Miller, Julian Sands, Lori Singer
