2019.10.30 19:09 Martin Vigh Olvasottság: 447x
4

Magával ragad és nem ereszt – Alaska nyomában

Rögtön a premier után tekintettem meg Jason Schwartz legújabb sorozatát, ugyanis a coming of age zsáner az egyik kedvencem. Az utóbbi években számtalan maradandó alkotás született, mely a megértés igényével nyúlt a fiatalok problémáihoz, és reménykedtem, hogy a John Green regénye alapján készült széria is beilleszthető lesz majd ebbe a sorba. Szerencsére nem kellett csalódnom.

A történet középpontjában Miles Halter áll, aki megelégeli szürke életét, ezért úgy dönt, hogy a következő tanévet egy bentlakásos iskolában kezdi meg. A fiú fontos jellemvonása, hogy rajongója a híres emberek utolsó szavainak, ám később kiderül, hogy többségükről valóban csak ennyit, esetleg néhány életrajzi adatot tud, műveiket, életpályájukat lényegében nem ismeri. Ez a tulajdonság is szimbolikus, mert tulajdonképpen Miles élete is ilyen. A hermetikusan elzárt burokba néhány helyen beszűrődik a külvilág, azonban a fiúnak valódi élettapasztalata nincsen.

Magával ragad és nem ereszt – Alaska nyomában

Az iskolában azonban megismerkedik többek között az Ezredessel, Takumival és Alaskával, a legnagyobb hatást pedig utóbbi gyakorolja rá. Alaska szertelen, kiszámíthatatlan, megfejthetetlen, Miles mégis rögtön beleszeret a lányba. Kristine Froseth tökéletes az események gócpontjaként szolgáló lány szerepében, minden pillantásában ott van az a sejtelmesség, mely a figurát jellemzi.

Remek a sztori felépítése, kifejezetten szeretem azokat az alkotásokat, ahol a halál nem holmi cselekményfordító elem, hanem csupán az élet része. A haláleset a hatodik részben megtörténik, így pedig marad idő a gyász kibontására is. Sőt, szerintem az utolsó két rész a legerősebb a sorozatban. Annyira átélhetően és erősen fogták meg a készítők a gyászt, hogy az utolsó két epizód igencsak megviseli a nézőt.

Fantasztikus a sorozat soundtrackje, a zene sokszor szerves, aktív szereplője a jelenteknek. Két kisebb problémám volt csupán, a humort néha kicsit túl direktnek, már-már bárgyúnak éreztem, illetve a bandaháborús szál szerintem nagyon nem illett az összképbe. Itt éreztem a leginkább, hogy a sorozat alapjául szolgáló könyv 2005-ös, ez a szál leginkább a 2000-es években jellemző tinifilm-kliséket idézte meg.

Összességében azonban azt gondolom, hogy az Alaska nyomában egy kitűnő alkotás, mely méltán említhető egy lapon a korábbi évek nagy sikerű, fiatalokról szóló sorozataival.

dráma | romantikus

A kamasz Miles Halter kortársaihoz képest kissé koraérett, ezért rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába. Abban reménykedik, hogy az új környezet izgalmas... több»

4