Lubi   2019.11.28 09:11

Rossz álmok jönnek

A horrorfilmek gyakran váltanak ki végletes reakciókat a közönségből. Vannak mondhatni kevésbé szofisztikált darabok, melyek rendszeres időközönként érkeznek, és egyetlen céljuk megrémiszteni a közönséget. Ennek eléréséhez pedig gyakran egyetlen eszközük a jól bevált jump-scare-ek alkalmazása. Másfelől a metaforikus hangvételt megütő, szerzői horrorfilmek egy teljesen más közönségnek szólnak. Ezekben a filmekben a horror körítés nem önmagáért, hanem egy rajta túlmutató történet elmesélésének eszközeként jelenik meg. A végletek között természetesen hatalmas átfedés lehet, amit a Lidérces mesék éjszakája című film is erősít.

A Guillermo del Toro nevével fémjelzett produkció egyértelműen minden elemében horror, célközönségében mégis inkább a fiatalokat szólítja meg. Méghozzá a tinédzser korosztály vértelen, de nem feszültségmentes horrorja kíván lenni a műfaj klasszikus elemeinek változatlan felhasználásával. A gyerekeknek íródott horrortörténetek alapján készült film ebben a tekintetben tökéletesen célba is talál. A történet ennek tükrében nem is kifejezetten eredeti. A kísértetházba beszabadult tinédzserek találnak egy könyvet, mely feléleszti a ház szellemét, és a könyvbe írt kísértethistóriák valóra válnak. A hősöknek pedig rá kell jönniük, hogyan törhető meg az átok, mielőtt lejár az idejük és mind odavesznének. Közben pedig románcok szövődnek, fény derül a tinik családi hátterére és felnövéskori problémáikra, de a hangsúly végig a szörnyeken és a horroron marad.

Rossz álmok jönnek

Az eltolódott hangsúly pedig egy kétségkívül élvezhető, de nem kifejezetten emlékezetes filmet eredményez. A karakterek nem nőnek a szívünkhöz, de kapnak annyi személyiséget, hogy tudjunk izgulni értük. A dráma klisés, de éppen annyira új tálalásban, hogy ne legyen szájbarágós. A szörnyek pedig időnként kifejezetten eredeti horror hangulatot tudnak ébreszteni, de a gyermekbarát tálalás miatt sosem válnak kifejezetten rémisztővé. Talán csak egy-két pillanatot leszámítva, amikor a nagyon jól megalapozott hangulatból sikerül a filmnek továbblépnie a horror mélyére. Máskülönben – a célközönséghez hűen – valóban gyerekeknek szánt horrorról beszélhetünk, de annak kifejezetten kedves alkotás. Egy kevésbé megnyerő, Stranger things-szerű gyermeteg rémtörténet ismerős, de nem túl érdekes főszereplőkkel.

Az egyedüli kimagasló pontja a szörnyek és a helyszínek dizájnja lehetett volna, mely területeken del Toro neve garancia a minőségre, itt mégsem sikerült maradandót alkotniuk a készítőknek. Maga del Toro ugyan csak producerként vett részt a munkálatokban, a rendező pedig az az André Øvredal volt, aki A trollvadász és A boncolás című horrorokat is készítette. A rendezés pedig valóban a horrorkörnyezet és a hangulat megteremtésekor kimagasló, viszont a karakterek közötti interakciók és a személyes drámák terén ennél jóval gyengében teljesít. Noha még így is számos direkt tinifilmet messziről leköröz. A horror pedig gyermekbarátsága miatt nem tud kiteljesedni, és a rémek is eladhatóbbak sokszor, mintsem eredetiek. Vannak közöttük is érdekesebb és kevésbé izgalmas alakok, megvalósításukban viszont a CGI uralkodik el a praktikus effektek felett, ami nem kifejezetten használt, ellenben olcsóságától függetlenül nem zavaróan rosszak a technikai megvalósítások. Kreatívan használták a rendelkezésükre álló forrásokat, így csak ritkán dob ki magából az élmény egy-egy társainál jóval művibbnek kinéző effekt miatt.

A film remek szórakozás lehet a horrorra fogékony tinédzsereknek, ugyanakkor a mai világban ránk zúduló tartalmak között edződött fiatalok számára lehet, már gyermetegnek fog tűnni a Lidérces mesék éjszakája. Mindazonáltal egy összességében kedves filmről van szó, ami tartalmas, még, ha felejthető kikapcsolódás is lehet egy unalmasabb estén.

horror | misztikus | thriller

A 60-es évek végi Amerika nagy változás előtt áll, ebből azonban nem sokat tapasztalnak Mill Valley városának lakói, akik életére hosszú évtizedek óta súlyként nehezedik a... több»