2019.11.30 15:22 JcWh Olvasottság: <100x
0

Méghogy a 60-as évekbeli hollywoodi filmek a leggyengébbek az összes évtized filmtermése közül! Ha csak az Oscar-díjas filmeket és a blockbustereket nézzük, lehet benne igazság, de, ha mélyebbre ásunk, nagyon eredeti és hatásos filmekre bukkanhatunk, mint például erre a filmre is. Számomra ez a film testesíti meg a tökéletes átmenetet a klasszikus 50-es évek és a modernizálódó 70-es évek között, ugyanis e két évtized főbb jellegzetességei vegyülnek benne és eredményeznek egy igen különleges filmélményt.

A helyszín és az időpont tipikus 50-es évekbeli film noirok alapszituációihoz hasonlítható. A helyszín: a bűnös nagyváros, azon belül is a nem túl kellemes metróvonal és annak piszkos kocsija; az időpont: éjfél után, amikor már néptelenek az utcák, és csak gyanús alakok mászkálnak. A fekete-fehér fényképezés még inkább kiemeli azt a film noiros hangulatot, amit a nézők legutoljára mondjuk az 1958-as A gonosz érintésében láthattak, de leginkább az 50-es évek elején.

És emellett ott vannak a karaktereink és a film története, amik tipikusan a 70-es évekre emlékeztetnek. A metrókocsi utasai között találunk hajléktalant, homoszexuális személyt, idős házaspárt, fekete házaspárt, fiatal szerelmespárt, középkorú, gyermekes házaspárt, fiatal katonákat és persze ott van a két kallódó huligánunk is.

A film fő üzenete is fúziója az 50-es és 70-es évekbeli filmeknek: a bűnös nagyváros problémái, a nagyvárosi társadalom egymással nemtörődömsége és a különböző társadalmi csoportok helyzete. Külön pikantériája a dolognak, hogy a metrókocsi utasai között néhány nevesebb, 50-es évekből ismerős sztárt találhatunk: Thelma Rittert (Hátsó ablak, 1954), Gary Merrillt (Mindent Éváról, 1950) és Jan Sterlinget (A nagy karnevál, 1951). Az utasokat terrorizáló két fiatalt pedig az elsőfilmes Martin Sheen és Tony Musante alakítja zseniálisan.

A film nagyszerűségét tovább emeli, hogy kritikusan kezel minden karaktert, így összemosódnak a jó és a rossz szereplők, amit a film keserédes lezárása is hangsúlyoz. Egy szó mint száz, a Larry Peerce rendezése alatt született film mestermunka lett, ami aktuális mondanivalójával, kiváló színészi alakításaival és piszok jó hangulatával emlékezetes filmélményt nyújt a nézőjének.

0