Talán nagy hibát követtünk el, ugyanis a 2006-os „remekművel” kezdtük a Fekete karácsony szériánkat, abból az egyszerű okból, hogy egy szombat késő este ezt a verziót volt a legkönnyebb előásnunk. A 1974-es officialt tudtommal eléggé szereti a közönség, s félve ki is jelenthető kultfilm státusza, legalábbis a saját műfaján belül (Vagy csak az idő szépítette meg ennyire ezt az alapvetően sete-suta történettel rendelkező oldschool slasher mozit? Fene se tudja, hamarosan pótoljuk a hiányosságainkat, s kiderül). Minden esetre, ha a 2006-os filmből indulunk ki, akkor nem nagy kedvvel indulunk neki a mozinak, hogy minél hamarabb láthassuk az idei remake-et.
Így vagy úgy, az mindenképpen a ’74-es verzió számlájára írandó (pirospontként), hogy azért nem nagyon volt olyan elődje, ami kitaposta volna számára az utat. Ne feledkezzünk meg a Psychóról, amit szeretnek ebbe a sorba illeszteni (hát, ha a „slasher” jelentéséből indulunk ki, talán helytálló a kategorizálás, de én mégsem illeszteném bele Hitchcock klasszikusát), a texasi láncfűrészes pedig ugyanabban az évben kezdte meg ámokfutását. A slasher horrorok diadalmenete majd csak ezután kezdődött, s nem is nagyon volt megállás: Halloween, Péntek 13, Rémálom az Elm utcában, Sikoly… (hogy csak a legismertebbeket említsük). Így legyen az akármilyen is, végülis segített megteremteni egy új alműfajt, amit lehet szeretni, vagy utálni. Születhetnek zsé kategóriás alkotások az oltárán, de egy biztos, ha horrorfilmre vágyik az ember, talán szívesebben előveszi ezeket a filmeket, mert könnyedek, nem terhelik meg az agytekervényeket, s képesek elsodorni magukkal a nézőt.
De most a 2006-os Fekete karácsony remake-ről beszélünk, amelynek készítői már bőven tudatában voltak azzal, mik azok a fortélyok, amik működőképessé teszik ezt a műfajt. Hogyan lehet lavírozni annak határán, hogy valami véresen (khmm…itt szó szerint kell ezt érteni) komolyan veszi magát, s éppen emiatt röhögünk rajta, mert közben meg annyira nevetségesen rossz, s sajnos nem a bűnös élvezet szintjén rossz (hogy például annyira agyament a sztori, hogy már fáj, s el sem hiszed, s akkor már végignézed, mert miért is, ne pl. Sharknado). Hanem egyszerűen csak amatőr, amivel nem nagyon tudsz mit kezdeni. Mert bár a Fekete karácsony történetében bőven van agymenés, alapvetően nem szól másról, mint hogy egy gyilkos karácsonykor (miért is ne épp akkor?) kiszabadul a börtönből, s gyilkolászni kezdi a lányszövetség gyanútlan diáklányait. Ez bármennyire szörnyű, nem olyan elképzelhetetlen, ha bekapcsolod a híradót, ennél cifrább történeteket is hallhatsz, nem is egyet… Az agymenések „főhősünk” múltjában keresendőek: van itt ritka májbetegség, kegyetlenül gonosz anya, vérfertőzés, „testvéri” összefogás. Az egészet látni annyira beteges, mégis ezek a visszatekintős részek talán az egyetlen értékelhető pontjai a filmnek. Na meg az a legenda, amiből kikerekedhetett volna egy izgalmasabb történet is: az anyját és nevelőapját lemészárló Billy egykor abban a házban lakott, ahol most a lányszövetség van, karácsonykor pedig eljön, s visszafoglalja a kérót, úgyhogy jobban jársz, ha készülsz neki egy kis karácsonyi meglepetéssel (a lányok még ajándékot is tesznek neki a fa alá).
Merthogy a jelen történései annyira érdektelenek (vagy legalábbis úgy vannak megcsinálva), hogy még az alig 85 perces játékidő is túl hosszúnak tűnik. A karakterek kidolgozatlanok, s értem én, felesleges rájuk időt pazarolni, ha perceken belül úgyis halott lesz mind, de azért izzadságszagú az egész, mert mégis próbálkoznak valami háttérsztorit felépíteni a szereplők köré (de minek?). Az egyik lánynak például váratlanul megjelenik a nővére, egy másik kicsit túl sokszor részegedik le, egy harmadikat pedig a pasija csalja pont az egyik diáktársával. Sok hűhó semmiért, mert kibontani nincs idő, s nem is lenne értelme, éppen kitölti az időt két gyilok között, de egyik karakter életéért sem kezdesz el drukkolni, mert a szimpátiát, (vagy hogy nagy szavakkal éljek) azonosulást kiépíteni nem sikerül. És ha már a főszereplő lánycsapat karakterei nem rendelkeznek érdemi mélységgel, ezt azzal kívánták ellensúlyozni, hogy dekoratív színésznőkkel töltötték fel (ez is teljesen érthető: ez egy olyan horrorfilm, ahol a szereplők intellektusát mellőzni kell, de ha ez nincs, akkor legalább legyenek szépek). Ahogy pedig azt fentebb említettük, úgy a véres jeleneteken sem spórolt a Glen Morgan és Roy Moore alkotta forgatókönyvíró duó (itt is egyszerű alapelv érvényesült, miszerint a brutalitás egyenlő azzal, ha egy-egy kivégzéskor patakokban folyik a vér, illetve bármi, de tényleg bármi használható emberölésre a nyalókától kezdve a jégcsapon és korcsolyán át a gereblyéig, maradjunk a témánál, ha már karácsony van, nem igaz?). Igaz, a maguk banalitásában ezek a szcénák legalább képesek voltak kiváltani valamit bennünk a film nézése közben. Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy a kész történet és a hozzá tartozó karakterek viszont abszolút érdektelenek lettek, amelyet a forgatókönyv hibájának róhatunk fel.
Röviden összegezve: ha már az ünnepek közeledtével egy karácsonyi tematikájú borzongásra vágysz, akkor inkább keress tovább, s ne ennél a filmnél ragadj le (talán nem túlzás kijelenteni még azt sem, hogy ha ragaszkodsz a slasherhez, akkor ennek az eredetijét tekintsd meg). Billy Lenz története és ámokfutása ugyanis néhol undort keltő, néhol röhejes, de egy biztos: álmatlan éjszakát nem fog okozni.
66 Fekete karácsony (2006)
Billy egykori otthonát egyetemista lányok lakják, akik épp a karácsonyi vakációra készülődnek. A lányok mit sem sejtenek arról, hol is laknak, milyen véres történet fűződik... több»
Szereplők: Mary Elizabeth Winstead, Lacey Chabert, Michelle Trachtenberg, Katie Cassidy, Andrea Martin
