2019.12.05 19:35 Milanman Olvasottság: <100x
0

Sajnos csak egy rossz vicc...

A 2. részt nézve végig az volt az érzésem, mintha az alkotók akarva-akaratlanul azon nyomás alatt készítették volna el a filmet, ami rendre felmerül a folytatások esetén. Mindenben felül kell múlni, túl kell szárnyalni az előzményt. Ez sokszor sikerül is, láttunk erre számtalan remek példát a filmtörténelemben, az "Az" folytatása nem ilyen.

Az első fejezet nyomasztó hangulata mellett óriási szívvel-lélekkel bírt, képes volt elszakadni a horror zsáner unottá koptatott kliséitől, és még fajsúlyos mondanivalóra is futotta. A "2" ezzel szemben kínosan szenved, telepakolva rettenetes CGI ijesztgetésekkel, melyek azonban annyira nívótlanok, hogy a 80-as években, a stílus aranykorában is cikik lettek volna. Emellett a narratíva összevissza kapkod, mintha maguk a készítők is siettek volna valahova.

Sajnos csak egy rossz vicc...

Az időközben felnőtté váló karakterek vegyes színészi és dramaturgiai teljesítményét (Jessica Chastain páldául talán még soha nem volt ennyire szürke és unalmas) az menti meg, hogy a film néha visszaugrik a gyermekkor idősíkjába, így szerencsére kapunk még az első részben olyannyira megkedvelt gyermekszínészekből. Pennywise az előzményben uralta a vásznat, mindent felülíró rettegés volt, amiből Bill Skarsgard egy-egy jó jelenete, utánozhatatlan orgánuma és sajnálatosan többnyire saját maga rossz karikatúrája maradt.

A fentiek fényében már-már fájdalmas a közel 2,45 órás, helyenként rettenetesen vontatott filmidő. A Vesztesek Klubjából így csak Vesztes marad, sokkal inkább megidézve a műfaj, videotékák alsó polcaira kerülő, felejtésre ítélt darabjait, mint a 21. századi horrorforradalmár előzményt.

horror

A Vesztesek Klubja tisztában van vele, hogy hiába sikerült legyűrniük a hátborzongató Pennywise bohócot, az ördögi lényt nem lehet megsemmisíteni. A klub tagjai időközben... több»

0