Az aranytojást tojó tyúk kitojta az "utolsó" tojását, és ez lett belőle. Sok esetben megosztó, kicsit összecsapott, kicsit ismétli önmagát, kicsit kliségyáros, de annyira mégsem lehet lehúzni, mert amitől Star Wars a Csillagok háborúja, az mind benne volt. Űrhajszával, összecsapásokkal, a végzet árnyékával, változatos környezettel és sok-sok lézerharccal látott el bennünket a széria utolsó epizódja, mégsem tudott szerintem egy erős közepesnél többet produkálni.
Csapongó volt a film, elsőre mintha egy űr Indiana Jones-t néztem volna, csak itt Harrison Ford volt Han Solo, Rey pedig Indi. A két fő karakter évődése már az előző részben is indokolatlan és frusztráló volt, erre az epizódra pedig komikussá vált. Kylo Ren levakarhatatlan tiniként koslat Rey után, hol rátámad és meg akarja ölni, hol pedig be akarja kebelezni, persze csak a sötét oldalba. Ez a macska-egér harc egy idő után fárasztóvá válik, de míg Adam Driver játéka parádés és tiszteletre méltón jó, addig Rey, azaz Daisy Ridley csak a szemöldökét ráncolja, és ebben ki is merül az összes színészi bravúrja. Ezzel szemben pedig meg kell említeni Finn karakterét aki; hasonlóképen Rey bűvkörébe zuhant, de sajnos halálosan mélyen a friend zone-ban ragadt, csak ezzel mit sem törődik. A poén az egészben, hogy minden más nő csorgatja a nyálát rá.
A harcjelenetek nagyon tetszettek, és az is, ahogyan a megosztott térrel játszottak a készítők; dicséretre méltó. Amit hiányoltam, az egy ütős lezárás, egy kis rendszer. Egy szó mint száz, egy nagy osztálytalálkozó volt ez a lezárás, amiben kicsit mindenkit meg kellett mutatni a nézőközönségnek, hogy elbúcsúztathassuk megint 10 évre őket. Nem a legjobb rész, ehhez kétség nem férhet, de nem mondanám, hogy nem nézném meg újra.
