Több vér és móka, de az első filmhez képest mégsem annyira jó

Az 1986-os Rémecskék az egyik nagy kedvencem volt, és a mai napig szívesen előveszem egy újranézés erejéig. Ha nem is egy teljesen hibátlan film, de a humorforrásai és az a fajta hangulat, amit minden egyes képkockája áraszt magából, számomra egy rendkívül szórakoztató élménnyé varázsolta.

Mivel anno a film egész jól szerepelt a mozipénztáraknál, és a kritikusok is kedvelték, elkerülhetetlen volt, hogy minél hamarabb elkészüljön a folytatása is. A második rész bemutatására szinte pontosan kerek kettő évet kellett várni, és a forgalmazó stúdió, a New Line Cinema jóval nagyobb költségvetést biztosított a folytatására, amit persze vissza is termeltek eme aranyos kis szőrös űrszörnyek, de azért az összbevétele messze elmaradt az első részéhez képest. Pedig ez a rész is követte az akkori horrorfilmes trendeket, hisz mindenből többet kapunk, de valahogy számomra mégsem ért fel az első rész színvonalához.

Több vér és móka, de az első filmhez képest mégsem annyira jó

Nehéz pontosan megállapítani, mi is volt a problémám a Rémecskék második felvonásával, de talán a szerethető karakterek. Ez abból a szempontból talán kissé furcsa is lehet, hogy sok karakter visszatér az első filmből, de valahogy sokkal gyengébb alakításokat kapunk tőlük. Illetve, míg az első rész elsősorban egy családra összpontosított, és mindezt nagyon is működőképesen tette, addig itt egy egész kisváros kerül az első részbeni slamasztikába. Ezáltal jóval kevesebb idejük és szerepük lesz egyes karakterek megismerésére, vagy akár megkedvelésére.

Persze mondhatnánk erre azt is, hogy ez talán nem is olyan nagy gond, hisz úgyis a Critters-ek azok, akik elsősorban központi karakterekként szolgálnak. Ez részben igaz is, hisz vannak elegen, viszont míg az első részben jóval kevesebben voltak, valahogy némi kis karizmát kapott mindegyik, és itt ez nagyon is hiányzott.

Mindezek ellenére szépen teszik a dolgukat, esznek, pusztítanak és megint csak esznek. Mindezek mellé pedig szinte teljesen ugyanazt a történetvezetést kapcsolják, mint ami kiválóan működőt az első részben. Vagyis majdnem! A film vége felé azért megkapjuk az óriás gombolyagot is, ami nekem kimondottan nem tetszett és, ha jól emlékszem, a további részeknél ezt nem is alkalmazták.

A film technikailag hozza az első rész színvonalát, bár a már említett óriás gombolyag igencsak gyenge e téren. Viszont a többi Rémecske egyértelműen több áldozatot is ad a történetnek. Míg az első része finoman szólva sem volt vérbő alkotás, itt azért már több vérrel számolhatunk, de még itt is megtartották a készítők azt, hogy a Rémecskék széria inkább egy horrorkomédia, és nem egy vérbő horrorfilm, szóval azért csínján bántak a vérrel.

Összegezve: egy átlagos folytatás, ami képes a nézőt röpke másfél órára szórakoztatni.