Filmbarbár   2020.08.07 21:08

Vadkan és ember embernek farkasa

Valljuk be, Russell Mulcahyt nem ez a filmje röpítette a világhír felé, ennek ellenére nem írnám le teljesen ezt a művét sem. A történet nyilván olyan, amilyen, és a kivitelezés is sokszor megmosolyogtató a modern néző számára, ám maga a film egészen félelmetes tud lenni. Nemcsak a hatalmas vaddisznó miatt, hanem azért is, mert egy rettentően nyomasztó, az embertelenség határát súroló világot ábrázol, s bemutatja az ember mint "állatfaj" sötét oldalát. A történet előrehaladtával a nézőben joggal merülhet fel a kérdés: vajon a tudására és az emberi mivoltára oly büszke ember jobb-e, mint az állatok? Ha végignéztük a filmet, valószínűleg nem felelhetünk erre őszinte igennel.

A Pokolszülött vélhetően a 70-es évektől özönleni kezdő katasztrófa-, illetve "biohorror"-filmek népszerűségét is igyekezett meglovagolni, hiszen több olyan alkotás is készült, amelyben a természet az őt nem tisztelő emberek ellen fordul (pl. Az állatok napja, Véres hétvége). Jelen esetben is azt mondhatjuk, hogy a film az ember és az állat együttélésének, illetve az emberiségnek az állatvilágot károsító hatásainak mibenlétét kutatja. Az egyik utalás szerint a gyilkos vaddisznó létrejötte is vélhetően az ember természetkárosító tevékenységének eredménye, azaz az állat (amely egyébként is oktalan lény) csupán "termék", "végeredmény", az igazi bűnös/gyilkos az ember.

Vadkan és ember embernek farkasa

A Pokolszülöttnek nem éppen a történetmesélés a fő erénye – gyakorlatilag egy faék egyszerűségű bosszúnarratívára épül, több szereplő sorsán keresztül –, még csak nem is feltétlenül a főszereplők jelleme az igazán érdekes. A mellékszereplők sok esetben izgalmasabb figurák, és a film legütősebb részei szerintem a sajátos ausztrál világot és mentalitást bemutató jelenetek. Akár társadalomkritikának is beillik a nagyvárosi amerikai ficsúr botladozása az isten háta mögötti, nyomasztó légkörű kietlenségben, de a barátnője sem különb, hiszen ő úgy gondolja, ő maga ...ta a spanyolviaszt, és joga van mindenkinek a képébe nyomni a saját igazát.

Az amerikai nagyváros kontra ausztrál vidék a film egyik fő cselekményszála, s jól rámutat arra, hogy a kulturális különbségeknek még a 20. század vége felé is mekkora jelentőségük van. A táj azonban nem csupán díszletként szolgál – noha jó néhány dicsérendő operatőri beállításnak is szemtanúi lehetünk –, hanem az emberi élet szerves része, ellentétben pl. az amerikai nagyvárossal. Itt az embereknek gyakran szó szerint meg kell küzdeniük az életben maradásért, amit a film nagyon jól visszaad: ez a vidék kegyetlen, hol a nappali meleg, hol az éjszakai hideg teszi próbára az emberek szervezetét. S valahol ez a kegyetlenség képeződik le az emberek viselkedésében is. Teljesen megszokott dolog pl. az állatkínzás, és az emberi viselkedésben is van valami ősi, valami primitív. Zárkózott, mogorva, csökönyös népnek tűnik ez a vidéki ausztrál társaság, a Baker testvérek pedig különösen sunyi, gennyláda közösséget alkotnak, akik még a gyilkosságtól sem riadnak vissza.

Ebben a tematikailag és mondanivalóban sokszínű filmben számos ötlet vegyül egybe, amelyek ugyan nem mindig alkotnak tökéletes egységet, és néha eléggé suta dolgok jönnek ki belőle (mint pl. az amerikai fickó és Sarah románca), de összességében véve egy nézhető, bár a viszonylag alacsony költségvetés miatt a főként az effekteket tekintve mára már kissé megkopott fényű társadalomkritikus horror lett a végeredmény. A színészi játék ahhoz képest elég jó, hogy lényegében véve alig ismert vagy teljesen "névtelen" színészek alakítják a különböző szerepeket, az effektek pedig olyanok, amilyenek, de a történet végig leköti a néző figyelmét, még ha az elején kicsit lassú is a ritmus.

A film egyik legnagyobb erénye a nyomasztó és erőszakos ausztrál vidék hátborzongató ábrázolása (akár operatőri téren is), mellé pedig egy titokzatos gyilkos vadkan, amely a fináléig lényegében véve csak pillanatokra bukkan fel, viszont a hanghatások ügyesen keltenek félelmetes légkört. Nem mellesleg a vadkan gyilkolásai olyan szempontból is szerves részei ennek a sztorinak, hogy az áldozatok halála nem csupán látványelem, hanem segíti a cselekmény előregördülését.

A Pokolszülött mind képileg, mind a történetet tekintve hatásos eszközöket tud felsorakoztatni, s megítélésem szerint ez menti meg attól, hogy egy jelentéktelen állatos horror szintjére süllyedjen le. Lehet, hogy ha amerikaiak készítették volna, bombasztikusabb lenne, de ez így jó, ahogy van, a maga "ausztrálságával", kicsit pszichedelikus jellegével, háttérben az ausztrál tájjal és emberekkel. Mivel a kenguruföldiektől aránylag kevés mű jutott el hozzánk, érdemes egy próbát tenni ezzel a filmmel. És ha el tudunk tekinteni a helyenként bugyutácska megoldásoktól és a nem túlságosan nehezen átrágható cselekménytől, akkor egy ma is élvezhető opus megismerésével gazdagodhatunk.

52 Pokolszülött  (1984)

horror | thriller

Jake vadász Ausztráliában. Egy nap unokáját elrabolja egy óriási vadkan. De ezt senki sem hiszi el neki, és mindenki úgy gondolja, hogy ő ölte meg a gyereket. A férfi úgy dönt,... több»